A baranyai zsidóság krónikása

– Ismerte szemmélyesen is Schweitzer professzort?
– Dolgoztunk együtt, ami számomra nagyon tanulságos elfoglaltság volt. Egy életrajzi interjút készítettem vele ötször negyven percben.

– A pécsi, baranyai zsidóság feltárt történetéért díjazták. Miről szólt mindez?
– A Randolph L. Braham által szerkesztett A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiájához írtam meg a baranyai zsidóság történetét. Az 1941-es adatokból indultam ki, és a pécsi, mohácsi zsidóságról szólt elsősorban a tanulmányom. Ami a számszerűségét illeti, Pécsett négyezer, mohácson hétszáz zsidó élhetett 75 évvel ezelőtt, a megye más részein pedig további kétezer, döntően Pécsváradon, Szentlőrincen, Siklóson, Sásdon. A holokauszt aztán sajnos teljes pusztulást hozott, a vidéki hitközségek is megszűntek mindenütt. Napjainkban már csak a pécsi létezik, valamivel több mint százfős gyülekezettel.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] „Mintegy 15 levéltári folyóméternyi irattal foglalkoztam, melyben 1837-ből származik a legelső, 1964-ból az utolsó” (Fotó: Laufer László)
[/caption]

– Rendezte a zsidó hitközség iratállományát is, melyet most az országban a második legnagyobb ilyen anyagnak tartanak.
– Eredetileg a Király utca házaival és a benne élők történetével foglalkoztam, és ezen keresztül jutottam el a pécsi zsidóság irataihoz. Egy hatalmas, rendezetlen irathalmazra találtam, amit másfél éven át leltároztam, időrendbe szedtem. Hogy mekkora munkát jelentett ez? Nos, mintegy 15 levéltári folyóméternyi irattal foglalkoztam, melyben 1837-ből származik a legelső, 1964-ból az utolsó. A dokumentumokból pedig válogatás is megjelent könyv alakban.

– Miért ezt a kutatási területet választotta?
– Az egyik dédapám zsidó ügyvéd volt, és 1944-ben öngyilkos lett. Az okait próbáltam felkutatni, és ekkor találtam rá a mohácsi zsidó hitközség irataira. Ugyanakkor emberként és történészként morális indíttatásom is volt a holokauszt borzalmait megismerni.

– Hogy viszonyul egy mai magyar ember a zsidósághoz?
– Értelmiségi körökben is nagy a tájékozatlanság. Jellemző a távolságtartás, a szemlesütés, az olyan sztereotípiák, hogy a pénzvilágot mégis csak ők mozgatják, és biztos van velük valami baj, ha mindenki őket üldözi. Más körökben még rosszabb a helyzet. Úgy gondolom, az oktatásunknak kellene ezen változtatni.

– Kiemelték a szerepét az Együtt élünk című, baranyai zsidóság történetét bemutató állandó kiállítás megvalósulásában is.
– Ezt a kiállítást a holokauszt 70. évfordulójára készítettük a zsinagóga női karzatán és a lépcsőházakban. Öt évre rendeztük be, az Értékes Pécs program részeként született a pécsi és baranyai zsidók közel 200 éves történetéről. A tablókon és tableteken fotók, magyarázó szövegek, térképek, korabeli dokumentumok találhatók, és a tárlat és tavasztól őszig tekinthető meg.

Mohácsi alapok
Vörös István Károly 1957-ben született Mohácson. Szülei a Kisfaludy Gimnáziumban tanítottak (édesapja kollégiumigazgató volt, édesanyja földrajz–rajz szakos tanár), maga is ott érettségizett. A Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar–történelem szakon diplomázott, elvégezte történelemből az ELTE egyetemi kiegészítő kurzusát, a filozófiát levelezőként a debreceni KLTE-n. Tanított Tatabányán, több pécsi középiskolában, a Gandhi Gimnáziumnak alapítója, 2005 óta a Leőwey Gimnázium tanára. Elvált, két unokája és  három gyermeke van: András 29, Judit 31, Zsófia 32 éves.