Felmérések szerint minden ötödik gyerek küzd valamilyen pszichés zavarral

– Az, hogy minden ötödik gyereknek van valamilyen pszichés zavara, eléggé hihetetlen szám.
– De attól még igaz. Persze, a képet érdemes árnyalni: egy sokat mozgó gyerekre korábban könnyedén rávágták, hogy rendetlen, neveletlen, s legyintettek rá, hogy majd kinövi. Ma már pontosan tudjuk: lehet, hogy hiperaktív, s ezért kezelést igényel. A statisztikák egyébként azt mutatják, hogy a gyerekek nagyjából öt százaléka figyelemhiányos vagy hiperaktív, azaz elég sok fiatalról beszélhetünk. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ma már pontosan tudjuk, mi a kiváltó ok, így a gyógyszeres kezelés megoldást nyújt.

– Melyek azok a területek, amelyekben nincs nagy elmozdulás, azaz régen is megfigyelhető volt, ha nem is a mostanihoz hasonló számban?
– Talán leginkább a depresszió, a szorongás, a hangulat- vagy magatartászavarok. Ezekkel korábban is találkoztunk, így, azt gondolom, felkészültek vagyunk a kezelésben. A problémát inkább azok a kórképek jelentik, amelyek néhány évvel ezelőtt nem is léteztek.

– Nem nehéz kitalálni: a dizájnerdrogokhoz kapcsolódó betegségekről van szó.
– Így van. Az ezen drogok kiváltotta pszichózis nekünk is napról napra újabb kihívást jelent – hiszen magát a szert sem ismerjük, így a hatásukról is keveset tudunk. Egyre többen kerülnek be hozzánk nagyon súlyos állapotban, s az agresszivitás és a nyugtalanság is szinte mindenkinél jelen van. Lassan tanulunk, figyelünk, próbáljuk megtalálni a megfelelő kezelési módot.

– De hosszú távon mit tudnak önök tenni? Fekszik itt néhány hetet a fiatal, aztán hazamegy a kis falujába, és kezdődik minden elölről, nem?
– Nyilvánvalóan az a célunk, hogy ne így történjen. A fekvőbeteg-ellátásunk nem csak azt jelenti, hogy nagyokat pihen, lazít, kitisztul – a célunk az, hogy a gondolkodását is megváltoztassuk. Ráadásul aki kikerül tőlünk, annak sem engedjük el a kezét: a drogambulanciára vagy a gyermek-ideggondozóra irányítjuk őket, s figyelemmel kísérjük, hogy mi lesz velük. Az aggasztó igazából az, hogy szemlátomást egyre fiatalabbak kerülnek be hozzánk ilyen jellegű problémával. De ez egyébként igaz már betegségekre is.

– Mint például?
– Korábban anorexiával azért elsősorban a gimnazisták küzdöttek, ma már egyáltalán nem ritka, hogy általános iskolások jönnek hozzánk. De ugyanez a helyzet a bulémiával is, sőt, megjelent már az evészavarok új típusa is nálunk, az orthorexia nervosa – ezt az elnevezést akkor használjuk, amikor valaki csak és kizárólag egészségesen táplálkozik, az extremitásig eljutva. Néhány éve erről még csak könyvekben olvashattunk, most meg már ilyen betegünk is van.

– Az új osztályon mit tudnak tenni a bekerülő fiatalok gyógyulásáért?
– Amellett, hogy le kell szögezni: minden ilyen jellegű betegségnél a megelőzés lenne a leghatékonyabb, azaz a szülői, illetve az iskolai felismerés, felvilágosítás, beszélgetés, mi is próbálunk a gyógyítás mellett szemléletváltást is előidézni. Az új osztályon dolgozik két gyermekpszichológus szakorvos, három rezidens, öt pszichológus, egy gyógypedagógus, egy szociális munkás és ezen felül nővérek, s van négy férfi ápolónk is. Azaz tényleg van egy csapat, minden területet lefedve.

– A sajtótájékoztató elején is kiemelte, hogy van már férfi ápolójuk. Ez miért olyan fontos?
– Mert egy nyugtalan beteg gyerek megfékezéséhez nem mindig elég a női erő.

Majdnem ötven éve gyógyítanak

Pécsett, a gyermekgyógyászati klinikán 1967 óta működött neurológiai és pszichiátriai betegeket egyaránt ellátó osztály. Itt kezelték az egész Dél-Dunántúlról érkező kis betegeket születésüktől tizennyolc éves korig, és ugyanitt látták el az ambuláns betegeket is.

Az elmúlt évtizedek jelentős változásokat hoztak a gyermek- és serdülőkori esetek ellátásában. Jelentősen megnövekedett a szakorvosi figyelmet igénylő súlyosságú lelki betegségekkel küszködő gyermekek száma, így időszerű volt az önálló pszichiátriai osztály kialakítása. A klinika mostantól tizenöt ágyas önálló gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztállyal rendelkezik, s itt zajlik a terápia is.