A Mókáspárt embere

– Miközben sok humorista szándékosan nem politizál, ön nemrég fellépett az MSZP választmányi ülésén. Nem taszítja a pártembléma?

– Ebből a szempontból olyan vagyok, mint egy pizzás, aki megsüti a tésztát, s utána nem érdekli, ki az, aki a produktumot megeszi. Meghívtak, én pedig mentem, mert ez a foglalkozásom. Abszurd is lenne, ha azt kezdeném mérlegelni, hogy melyik invitálást fogadjam el és melyiket utasítsam vissza. Az, hogy mindez egy pártrendezvényen történt, számomra inkább kihívás volt, semmint távol tartó tényező. Jól látszott ez abból is, hogy alaposan kifiguráztam a jelenlévőket. Az például, hogy egy „Mókáspárt” felirat előtt beszéltem, elég nagy visszhangot váltott ki. A Fidesz rendezvényére is elmennék, ha hívnának. Lehet, hogy nekik is jót tenne egy kis önirónia a mai fogcsikorgatásos időkben.

– Hosszú idő után hallhattuk ismét a Rádiókabaréban. Ez összefügg azzal, hogy Farkasházy Tivadar távozott?

– Csak annyiban, hogy amíg ő volt az egyik szerkesztő, nem hívtak. Most meg igen. Vicces verseket írogatok, illetve ma küldtem át egy jelenetet Sinkó Péternek, amely arról szól, hogy milyen lesz az a rendőrség, amelyet a pénzügyi területről érkezett Draskovics Tibor irányít. Olyasféle testületet képzeltem el, amelynek a szlogenje: Szondázunk és gyűjtünk.

– Ma, amikor az emberek már megcsömörlöttek a politikától, érdemes még politikai kabarét csinálni?

– Nagyon nehéz, és szenvedünk is emiatt. A politikai elit ugyanis épp saját maga kinyírásán dolgozik, s ez a szélsőségek malmára hajtja a vizet. Nekünk, humoristáknak keskeny ösvény marad az otrombaság és a semmitmondás között. Sajnos manapság mindkettőre van példa. Egy-egy finoman felépített poén azért még mindig ül. A politikai humor egyfajta szelep. Ha eljutnánk oda, hogy már kinevetni sem tudjuk a problémáinkat, akkor tényleg nagy bajban lennénk. S nem csak mi, humoristák, hanem az egész ország.