2021.03.31. 16:44
Kevesen küldték padlóra, de a villanyt néha azért Alvics Gyulánál is leoltották
Olimpiai ezüstérmest is tisztelhetnénk benne nehézsúlyú ökölvívóként. Az élet azonban úgy hozta, hogy; Gyula „csupán” egy ötkarikás játékokat helyettesítő versenyen állhatott a dobogó második fokára, mivel a politika közbelépett 1984-ben. Azonban a két Európa-bajnoki ezüst, meg a kilenc magyar bajnoki arany valódi értéket képvisel, azt elvitatni, elvenni már nem lehet a 61 éves egykori öklözőtől – írja riportjában a Pécsi Újság.hu.
– Mindjárt „zsiványnak” született, aki osztja a pofonokat?
– Nem annyira, az inkább a nemrég elhunyt bátyám, Anti volt – merengett el pár másodpercig Alvics Gyula. – Én csak követtem sok dologban, így a bunyóban is. A szigetvári kezdeti lépéseket 1972-től Kerekes Imre edző egyengette. Utána a PVSK-val fuzionáltunk, ott hozott össze a jó sorsom Horváth Gézával. Neki rengeteget köszönhetek. Amit elértem, abban örökös érdemei vannak szakemberként.
– Legnagyobb sikereit mégis a Honvéd színeiben érte el!
– Mert a fővárosban jobb lehetőségek adódtak. Egy olimpiai indulás esélyét minden egyesület igyekezett megragadni, mert azzal támogatáshoz juthatott a szakosztály. Ezért írtam alá szerződést én is a piros-fehérekhez.
– Szöulban, az ötkarikás játékokon 1988-ban ötödik helyen végzett, az hatalmas dolog volt. De előtte, 1984-ben súlyos méltánytalanság érte rengeteg magyar sportolóval együtt.
– Legnagyobb bánatomra a szocialista tábor szinte minden országa bojkottálta a Los Angelesben megtartott eseményt. Helyette rendeztek számunkra egy tornát Kubában, Havannában. Abban az országban, ahol a legnépszerűbb sportág a boksz. Tizenkét súlycsoportból tizenegyben hazai induló nyert. Ott győzni egyenlő volt szinte a lehetetlennel. A mezőny sűrű volt, a ´80-as moszkvai olimpiával volt mérhető. De hiába is mondták nekünk, milyen színvonalas az a sorozat, mi tudtuk az igazságot. Egy olimpiai medáliát nem lehet összevetni egy másik ezüstéremmel. Ez máig fáj, bár nincsen mit tenni ellene. Remek formában voltam, előtte meg utána is döntőbe jutottam az Európa-bajnokságon. De ez már csak történelem!
– Az viszont a jelen, hogy újabb tehetségek útját egyengeti.
– Az edzői munka sokkal több tervezést igényel, itt években mérik a sikereket. Felépíteni egy versenyzőt, ez komoly kihívás. Kidomborítani az erényeit, megtalálni számára a sajátos harcmodort, adott a feladat.
– Manapság mindezt már a hölgyeknél is lehet gyakorolni. Ezzel tud azonosulni?
– Az én időmben elképzelhetetlen lett volna, de a legújabb kihívásoknak is meg kell felelni. Ha egy nő belép a kötelek közé, vagyis vállalja a dolgot, akkor őt támogatni kell szakmai alapon.
– A szorítóban még versenyzőként azért tűrnie kellett a fájdalmat rendesen?
– Ha az embert éles helyzetben orrnyergen találják rendesen, akkor pont olyan érzés, mintha „lekapcsolnák a villanyt”. Elsötétül a világ, az nem kellemes, de harcolni kell ellene. Ez egy ilyen iparág. Velem ritkán esett meg a kiütés, ezért köszönet mindenkinek, aki tanított valaha a bunyóra.
