Így vagy úgy, de majdnem mindenhol ünneplik a karácsonyt

Hazánkban a keresztény kultúra egyik fénypontja a Jézus születése napján megrendezett karácsonyi mise, amelyet 24-én éjfélkor tartanak meg. Ez jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmait, születése megújítja a világot.  A katolikus családok Szenteste napján böjtölnek, és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát, ami eredetileg almából, dióból, mézből, fokhagymából, hús nélküli bablevesből és mákos gubából tevődött össze. Ezt azonban idővel lecserélték halra és töltött káposztára, amelyek nélkül mi már nehezen tudnánk elképzelni az ünnepi asztalt.  

A betlehemezés szokása mai napig megmaradt kultúránkban és gyakorolják is ezt a tevékenységet. Óvodákban, iskolákban minden évben előadják a gyerekek.  

Az ajándékbontás időpontja viszont családonként változó. Van, ahol az a szokás, hogy Szenteste az ünnepi ebéd után bontják ki a csomagokat, míg máshol csak 25-én.  Rengeteg népszokásunk azonban feledésbe merült, vagy csak nagyon kevés helyen alkalmazzák, például falvakban, községekben.  

Ha azonban utunk az Egyesült Királyságba vezet októberben, akkor ne lepődjünk meg, hogy a karácsonyi készülődés már elkezdődött a szigetországban. A bejárati ajtókat, ablakot fenyőágakkal, csonthéjasokkal díszítik, és már a feldíszített fenyőfát is felállítják a második őszi hónapban. Novemberben pedig a városok és a falvak is ünnepi dekorációt kapnak. A legérdekesebb talán, hogy itt nem ünneplik Szent Miklós napját, de számtalan Karácsony Apó lepi el az utcákat december elejétől kezdődően.

Az angolok karácsonyi szokásai közé tartozik a szaloncukor formájú crackerek gyártása, ami kinyitáskor pukkan, és benne apró ajándékok rejtőznek. Ünnepi menüjük is különbözik a mienktől. Általában gesztenyével töltött pulyka, zöldségek, vörösáfonya-szósz és a kihagyhatatlan desszert és karácsonyi puding kerül az asztalokra. Elmaradhatatlan esemény náluk az ilyenkor a királynő beszéde, amely hagyomány egészen 1932-ig nyúlik vissza – 2022-ben azonban már a király köszöntötte karácsony alkalmából a népet. 

Ázsiában a keresztények száma alacsony, mégis jelen van a karácsony szelleme, még akkor is, ha másként és nem ugyanazt jelenti, mint nekünk.  
Japánban szokás a kalligrafikus írással készült képeslapok küldése egymásnak. Azonban náluk fontos, hogy a piros szín ne jelenjen meg a karácsonnyal összefüggésben sehol, mert az náluk a gyász színe.

De, ami talán furcsának számíthat, hogy a Szenteste náluk a randizásról szól, ilyenkor mindenki párt keres magának. És ha nem talál valaki randiparnert az azt jelenti, hogy a következő évet egyedül fogja tölteni.  Még Indiában is megemlékeznek a karácsonyról az ott élő kisszámú keresztény közösség tagjai. Fát is díszítenek, de az éghajlat miatt nem fenyőt, hanem mangó- vagy banánfát.