Űrhajósként is foglalkoztatja az ortopédia

Az orvosbiológiai kísérletek szakértőjét, Dr. Schlégl Ádámot korábbi cikkünkben az űrprogrammal kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük, most pedig az orvosi hivatásáról beszélt lapunknak.

– Miért az ortopédiát választotta? 

– Ez egy bonyolult történet. Volt olyan időszakom, amikor állatorvos akartam lenni, mivel gyerekként rajongtam az állatokért. Valahogy mégis mindig visszajutottam az orvoslás, az orvostudomány gondolatához. Gyerekkoromban sokat sportoltam, azon belül harcművészettel, Kyokushin karatéval is foglalkoztam. Ezt a mai napig űzöm. Mivel ez egy full-kontakt sport gyakran sérültem, emiatt sokszor voltam vendége a kaposvári sürgősségi osztálynak – az akkori baleseti sebészetnek –, illetve saját magamat is próbáltam gyógyítani. Ezért terelődött a figyelmem a baleseti és mozgásszervi sebészet irányába. Később az egyetemen eldönthettem, hogy a mozgásszervi sebészet traumatológiai részét, vagy az ortopédiát választom. Pont ekkor adódott egy kiváló kutatási lehetőség, egy tudományos diákköri projektmunka az ortopédián, amibe belevágtam. Végül pedig annyira megtetszett a terület, hogy ott is ragadtam a klinikán.

Folytatja a munkát a klinikán, de orvosbiológiai kísérletek szakértőjeként a HUNOR-programot is támogatja

– Jelenleg is részt vállal a klinika életében?

– Igen, amellett, hogy kutatóűrhajós-kiválasztási folyamatot követően már a HUNOR kutatás-fejlesztési osztályát támogatom, részmunkaidőben az Ortopédiai Klinikán is dolgozom. A célom, hogy benne maradjak a vérkeringésben, és megmaradjon a gyakorlatom is. Ez a megközelítés egyébként nem tér el a nemzetközi gyakorlattól sem: ha az Európai Űrügynökség vagy a NASA űrhajósait nézzük, akkor ha valakit nem választanak ki az aktuális küldetésre, azt a személyt sokszor visszaengedik az eredeti szakmájába, hiszen ez az a plusz, amit mindannyian tudunk adni a programnak. Az én hozzáadott értékem amellett, amit az űrhajós-képzés során tanultam, az az, hogy gyakorló klinikus, kutató vagyok.

– Milyen módon vesz részt a klinikai életben?

– Gyakorlatilag teljes egészében vissza tudtam kapcsolódni az Ortopédiai Klinika életébe. Ugyanúgy részt veszek a fekvőbetegek ellátásában, a műtéti ellátásban, a kutatásokat is viszem tovább és az Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központtal, illetve a PTE 3D Központtal kialakított együttműködéseken is dolgozom.

– Mi a kutatási területe?

– Két nagy kutatási területem van: az egyik a 3D-technikákat öleli fel, ilyen például a képalkotás, a szkennelés, vagy a nyomtatás alkalmazása az ortopédiában. A másik nagy kutatási terület az Orvosi Készségfejlesztési és Innovációs Központhoz kötődik, és a klinikai készségek oktatásának modern technikáit érinti. Itt elsősorban sebészeti készségek oktatásával és sebészeti alapképzésekkel foglalkozunk. Ezen belül szimulátorokat, virtuális valóság alapú szimulációkat fejlesztünk, de a távoktatási módszereket is kutatjuk.

– Hogyan alkalmazhatók a 3D-technikák a gyakorlatban?

– A 3D-technikáknak nagy előnye, hogy az orvos sokkal jobban tudja vizualizálni az adott problémát a beavatkozás előkészítése, megtervezése során. Ha egy szakember 3D-megjelenítőben vagy akár kinyomtatva, kézbe fogva láthatja azt az esetet, ami rá vár a műtőasztalon, pontosan tudni fogja milyen kihívásokkal kell majd megküzdenie, sokkal kevesebb meglepetés éri. Előre meg tudja tervezni, hogy például egy törést hogyan tud megfelelően helyre tenni, vagy éppen egy daganatot hogyan tud a legegyszerűbben, leghatékonyabban eltávolítani. Így a műtétek pontosságát, idejét, és a felhasznált eszközök számát is csökkenti tudjuk. Mindemellett egy jelenleg is fejlődő terület részeként a betegre szabott 3-dimenziós sablonokat tudunk készíteni, tehát egy olyan fúró- vagy fűrészvezetőt használhatunk, amit kifejezetten a betegre szabtunk, majd nyomtattunk ki. Ez lehetővé teszi, hogy tizedmilliméteres, tizedfokos precizitással végezzük a műtéteket.

– Elmondható akkor, hogy ahogy fejlődött a technika, úgy fejlődött az ortopédia is?

– Az ortopédiai egy nagyon innovatív területe az orvostudománynak. Nálunk is megjelentek például a robotok által asszisztált műtétek, ahol a korábban említett vágósablonokkal ellentétben a precizitást már egy robot segítségével érjük el. De itt is teret hódítanak a betegre szabott, a betegek számára gyártott egyéni implantátumok is; úgyhogy igen, ahogy fejlődik a technika, annál inkább a betegre szabott, precíz ellátást tudunk nyújtani.

– Mi a meglátása a magyarok jelenlegi egészségével kapcsolatban? Több ortopédiai panasszal fordulnak szakemberhez?

– Igen, egyre többen élnek mozgásszervi panasszal. Egyrészt van egy öregedő társadalmunk, ennek megfelelően pedig több az idős ember, ebben a korban jelentkezik a legtöbb mozgásszervi probléma. Szerencsére az élethossz is folyamatosan nő, ez viszont hozzájárul ahhoz, hogy még többen fordulnak ilyen panasszal szakemberhez. Mindemellett egyre több a túlsúlyos és keveset mozgó, inaktív életet élő ember, ami tovább erősíti a mozgásszervi problémák megjelenésének esélyét. Ami azonban biztató, hogy a társadalmunknak egyre inkább igénye van arra, hogy ne csak a várható élethosszt, hanem az egészségben, jólétben töltött időt is növeljük. Emlékszem, hogy a dédimnek sok ízületi problémája volt, de csak annyit mondott, hogy ő már öreg és mindez együtt jár a korral, ezért nem is kért segítséget. Ma már ezt kevésbé fogadjuk el és bátrabban fordulunk szakemberhez.

– Fiatalok körében is megfigyelhető egyre több ortopédiai panasz, mégsem mernek orvoshoz fordulni.

– Sajnos a fiatalokra jellemző az, hogy sokkal nehezebben szánják rá magukat arra, hogy segítséget kérjenek. Úgy gondolom, hogy ennek az egyik oka az, hogy főleg az állami betegellátáshoz gyakorlatilag csak munkaidőben lehet hozzáférni, és akkor is viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, mire egy ortopédia szakrendelésen fogadják. Ez egy fiatalnak azt jelentené, hogy kimarad a munkából. Ha azt javasoljuk, hogy vegyen részt valamilyen kezelésen, például gyógytornán, vagy műtétre van szüksége, akkor pedig még inkább felborul az élete, még többet kell táppénzen lennie. Így természetes, hogy a fiatalok nehezebben szánják rá az idejüket egy vizsgálatra. Azt is tapasztalom, hogy ők bíznak abban, hogy ezek a panaszok majd maguktól megoldódnak, meggyógyulnak, ha eleget várnak. Csak azt tudom javasolni, hogy mielőbb forduljanak orvoshoz, ha bármilyen gondot tapasztalnak, mert ha halogatják, később nagyobb probléma is lehet egy eleinte gyorsan, könnyen kezelhető betegségből.