A késes világ mostantól pécsváradi Gál Zoltánra is figyelhet

A több mint harminc éve fémmegmunkálással, hobbiként pedig vadászíjászattal és csigás íjak szervizelésével is foglalkozó szakembert interjúnkban kérdeztük.

– Ismertetné röviden szakmai pályafutását?

– 1992-ben végzetem a pécsi 500-as Szakmunkásképző Iskolában, mint esztergályos. Csaknem harminc éven keresztül foglalkoztam fémmegmunkálással, a többi között esztergályosként, lakatosként, hegesztőként, műanyagfröccsöntő cégnél CNC-marósként, szerszámkészítőként, szerszámműhely-vezetőként és robottechnikai felelősként. Nem olyan régóta azonban már csak késkészítéssel, azon belül is főként tradicionális magyar formavilágú és vadász zsebkések gyártásával foglalkozom.

– Honnan származik ezen érdeklődése?

– A 2000-es évek elején hobbiként elkezdtem foglalkozni az íjászattal, pár évre rá, pedig a vadászíjászattal is. Ha az ember sokat van a szabadban, az erdőben, nem árt ha van nála kés. A szakmám miatt is ekkor felmerült, hogy megpróbálok késeket készíteni, abban az időben csak egy-egy fixpengéset, végül lett ezekből egy mintegy húsz darabból álló készlet. Maga a készítés kisebb-nagyobb intenzitással 2000 óta folyt. Három-négy éve egy új kihívásra volt szükségem, ekkor fordultam a bicskakészítés felé.

– Érdekesebb ezeket elkészíteni?

– A zsebkések a korábbi általam is készített késeknél jóval összetettebbek, több alkatrészből állnak, finoman illeszkedő felületeik vannak, így több mindenre kell figyelni. Megpróbáltam egyet csinálni, azt a darabot megtartottam magamnak. Aztán jöttek az újabbak, amelyekkel kapcsolatban mindig kikértem a bicskás cimboráim, köztük komoly gyűjtők és felhasználók véleményét is.

– Ők mit szóltak a munkáihoz?

– Szerencsére nem azt mondták mindenre, hogy nagyon jó, hanem kicsit megkritizálták a munkáimat, és addig-addig módosítottam és terveztem újra modelleket, amíg olyat nem sikerült készítenem, amire azt mondták: „ez most már valami”. Annyira megkedveltem ezt a munkát, hogy mindig kicsit fejlesztettem a műhelyemet, gépeket vásároltam, köztük egy gyári épített hőkezelő kemencét. Ebben saját magam végzem a pengék hőkezelését. Tehát egyre jobban úgymond behúzott a késkészítés. Most már csak ezzel foglalkozom, mint főállású egyéni vállalkozó. A közeljövőben költöztetem az eddigieknél tágasabb helyre a műhelyt.

– Milyen gépekkel dolgozik?

– A műhelyemben van két kemence, három szalagcsiszoló, egy kisebb állványos fúrógép, két szalagfűrész, ami markolat faanyagának, vagy agancs megmunkálásához is használható. A gépek egy részét magam építettem. Egyébként a gyártás egész munkafolyamatára jellemző, hogy a megvásárolt alapanyagokból, mindent az utolsó csiszolópapír-vonásig én csinálok a bicskákon.

– Hogy néz ki a szortiment?

– Az addig általam készített robusztus, jól használható vadászkések ihlették a vadászbicskámat. Ezzel indult az egész. Azóta fajták bővültek a hagyományos magyar, köztük pásztor-zsebkésekkel. Készítek maskarát, fejes görbét, szalonnázó, arató és cakli-pengés arató zsebkéseket is. Igyekszem kifejezetten figyelni a vásárolók igényeire. Megválaszthatják a penge anyagát, ami lehet rozsdamentes- vagy szénacél. Ahogy az mozaikszegecsek, az oldaldíszek, az oldallemez alapanyagát is, ami lehet sárga- vagy vörösréz. A markolat pedig készülhet agancsból, hazai és egzotikus fákból. A magyar fajták közül kifejezetten szeretem és a vásárlóimnál is kelendő a fekete dió, a szilva, de szép markolatot ad a cseresznyefa, a csomoros nyár stabilizálva is igen jó opció. Egzotikus fák közül pedig választható markolatnak a többi között ébenfa, bubinga és wenge is.

– Hogy vásárolhatóak meg a kései?

– Alapvetően eddig megrendelésre dolgoztam, és dolgozom most is, szerencsére a vásárlóim egymásnak ajánlják a késeimet. Rendszeresen kapok kedvező visszajelzéseket is, köztük olyanoktól, például vadászoktól, akik hivatásuk miatt rendszeresen használják azokat, egy másik vásárlóm pedig a szalonnázó bicskát használja előszeretettel, ha étterembe meg. Hamarosan azonban elkészül a honlapom és a közösségi médiás oldalam is, amelyre sok fotóval felkerül a teljes szortiment.

–Utolsó kérdés, hogy van-e valami kifejezett cél, amit késkészítőként szeretne elérni?

– Szeretném megmérettetni a zsebkéseimet a nép iparművészek minősítésén, ahol egy szakértő zsűri is véleményt mondhat majd róluk.

Névjegy

Gál Zoltán 1975-ben született Pécsett, azóta Pécsváradon él, nős, két leánygyermek édesapja. Tagja a pécsváradi Mecsek Íjászegyesületnek, ahol az igen összetett műszaki szerkezeteket jelentő csigás íjak javítását végzi immár több mint húsz éve.