2023.09.12. 07:00
Még külföldről is hozzák a késeket a pécsi köszörűshöz
A Hungária utcában dolgozó Helmrich Zoltánt jól ismerik azok a pécsiek, baranyaiak, akiknek fontos, hogy éles kések, ollók és egyéb tárgyak legyenek a fiókban. Ugyan manapság kevesebben viszik köszörűshöz késeiket, mint mondjuk harminc éve, de akik mégis, azok időnként akár meglepően nagy távolságokról teszik ezt.
Fotó: Laufer László
– Meséljen kicsit a kezdetekről…
– A műhelyt késes-műköszörűs végzettségű édesapám kisiparosként nyitotta 1980-ban. Előtte a kesztyűgyárban csinálta az ollók és más munkaeszközök élezését, majd ott átképezte magát géplakatosnak is. A Ferencesek utcájában dolgozó köszörűs, Szabó Pista bácsi éppen a nyolcvanas évek elején készült befejezni a szakmát.
– Mióta dolgozik a műhelyben?
– A szakmunkásképző elvégzése után egyből itt kezdtem el dolgozni 1984-től.
– Sok minden megváltozott azóta.
– Régen a fő szezon a tél volt, a disznóvágások időszaka, édesapámmal ketten alig győztük, annyi munka volt. Tavasszal, amikor mindenhol szőlő volt még a környéken, rengeteg metszőollót hoztak. Most ahhoz képest egyedül nyolc órában elbírom ugyanazt. Nincs már annyi disznóvágás, mindent készen megkapnak az emberek, sok szőlőt is kivágtak azóta. Régen sokkal több ollót is hoztak, és ami szinte teljesen eltűnt, az a késes borotva, amiből a nyolcvanas években még nagyon sokat hoztak.
– Manapság kik és honnan hoznak éleznivalót?
– Főként magánszemélyek hozzák az otthoni késeket, és az éttermek a mai napig. Egész Baranyából. Villányból, Pécsváradról, Komlóról is sokan és a környező falukból is, de van, hogy külföldről is.
– Nocsak...
– Az Ausztriában dolgozó szakácsok, ha hazajönnek, hozzák a késeiket és itt éleztetik nálam. Ma már ott tartunk, hogy az ő kollégáik is ide küldik a konyhakéseket.
– Lát-e változást a régi és a mostani kések minősége között?
– Az új késekkel nehezebb dolgozni, ugyanis ezek túlnyomó többsége rozsdamentes acélból készült. Korábban inkább a szénacél volt a jellemző, ami kevésbé kemény anyag, ugyanakkor sokkal éltartóbb és könnyebb fenni, élezni. Van egy másik tendencia, miszerint már a nagy márkáknál sincs meg az a minőség, ami korábban, például az anyagvastagsággal spórolnak.
– Milyen módon, módszerrel dolgozik?
– Az első fázist egy kerámiaszemcsés csiszolóval végzem. Ezt régen köszörűkővel csináltuk. Után egy filckorongra felragasztott, az előzőnél finomabb, de még mindig durvább csiszolóval tüntetem el a mélyebb csiszolási nyomokat. Majd egy finomabb, szintén filckorongra felragasztott csiszolóval fejezem be a munkát. Ez elegyengeti, finomítja a felületi egyenetlenségeket, végül a egy polírpasztás rongykoronggal leszedem a sorját. Ki kell ismerni a késeket minőségfüggő, hogy melyikből mit lehet kihozni.
– Utolsó kérdés, van utánpótlás a szakmájában?
– Sajnos nincs.
Közel 40 év kezdte
Helmrich Zoltán 1967-ben született Pécsett. 1984-ben végzett az 500-as számú szakmunkásképzőben, mint géplakatos, azóta dolgozik a Hungária utcai műhelyben. Nős, három gyermek édesapja: két fia 25 és 18 éves, lánya 22 éves.
