Uránvárosi piac: szép lassan elfogynak a vevők és az árusok is

A piacozás jellemzően korai, hajnali műfaj. A háziasszonyok szeretnek hamar túlesni a bevásárláson, megvéve a legfrissebbnek vélt portékákat. De Uránvárosban más a módi! 

A répa, retek, mogyoró türelmesen várja a sorát, mást sem tehet, jelentősebb érdeklődés hiányában. Tegyük hozzá, a környéken, pár kőhajításnyi távolságra három egyforma, meg egy más hálózathoz tartozó nagyáruház is lehetőséget ad a vitaminbombák megvásárlására.

A több asztalsor közül igazából csak az északi oldalon lehet némi nyüzsgést felfedezni, pedig pénteken délelőtt már pezsegnie kellene az üzletnek. De a legnagyobb kínálattal, ránézésre szép áruval próbálkozó szőke, felkötött hajú asszony hosszú asztala előtt sincsen sor. Tiszta sor! Ritkán cseng a kassza, itt nem sűrű vendég a „nagy kasza".

 - vélte az árushölgy, aki nem igazán zsörtölődött, úgy viselkedett, mint aki lassan beletörődött a megváltoztathatatlanba. - Egyesek szerint kisebb a készlet, mint más helyeken, ez részben talán igaz. De az áraink alacsonyabbak, ezt sem szabad feledni. A parkolóhelyek hiányára is hivatkoztak többen, amivel nehéz lenne vitása szállni. Ám a környékről, gyalogosan sem térnek be az emberek ide. Egy nyugdíjas ingyen elbuszozhat az új vásárcsarnokba, azzal a délelőtti programja megoldódott. Mi meg itt a csodára várunk. Mire kifizetjük az adókat, a helypénzt, minden mást, a haszon már el is illant.

 - jelentette ki az elsőre, meg másodikra sem feltétlenül barátságos férfi, aki tejet, sajtot szokott mérni. Neki sikerült lefölözni a hasznot, talán az egyetlen elégedett boltos a környéken.

A régiségneppereket a megújulás jegyében kizárták az értékesítési láncból. Öreg zsebórák, kopott könyvek, kéziszerszámok itt már nem cserélnek gazdát. Ezt azonban a kevesek, akik még maradtak, nem is igazán bánják. Mert a seftelőkkel gyakran akadt gond, főleg, ha ittak pár cseppet.

Egy korosabb nő ruházati cikkeket kínált, méghozzá nagy türelemmel. Bár állítása szerint januárban akadt olyan nap, amikor kitették a „Zárva" táblát a bejáratra, akkora pangásban fagyoskodott a sorstársaival. Most a palántások megjelenésében bízik, ad magának reményt, talán csalfa módon. De már nem sokáig. Mert azt is nehezményezte, hogy a havi kétszeri „Bababörze" idejére teljesen ki kell pakolnia mindent, ami komoly erőfeszítés számára.

Lassan tehát időszerű lesz egy hirdetés, ami szerint fedett piactér vevőt keres. De olyat pénzért nehéz találni!

Akad azért forgalom

A piac melletti üzletsoron azért akad mozgás. A Hajnóczy utcában, közel az Ybl Miklós utcai kereszteződéshez, virul a piros paradicsom, meg a zöld hagyna is, minden más mellett. Az egyik ifjú női eladó nem is volt elégedetlen. Olyan ez, mintha egy rendszer megteremtette volna önnön vetélytársát. Hasonló a felhozatal, pár tíz méteren belül. Majd a vevő eldönti, kiben, miben bízik jobban. Piac van, illetve, nincsen. Nézőpont kérdése az egész.

Itt volt az őspiac helye

Az uránvárosi Hajnóczy utcában az első lakásokat 1956 októberében adták át. Az őspiac - ha lenne ilyen - az utca 15/a számú lépcsőházával szemben, a túlsó oldalon működött. Pár asztal várta a lakókat, ma két fa áll ott. Tető nem létezett, akik valaha vettek bármit is arrafelé, már közelebb vannak a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Filléresek voltak az árak, alkudni is lehetett, de az a módszer már régen kiment a divatból.