Biztos helyet találnak a sanyarú sorsú kutyáknak

Huszonöt évvel ezelőtt Rapp Mária alapította a Harkányi Állat- és Természetbarátok Egyesületét, az ő harkányi háza mindig igazi menhely volt az állatoknak, a ma tevékeny, aktív tagok azonban nem harkányiak. A már 89 éves alapító még mindig fogad magához kutyusokat, s a szervezet magja (tiszteletbeli elnöke) a mai napig, hét éve viszont már Horváth Ibolya vezeti az egyesületet. Az aktív tagok Eperjespusztán (Old), Siklósnagyfalun, Máriagyűdön, Pécsen, Harkányban és Márokon élnek, és ismerik a nehéz körülmények között tartott állatokat. Mivel telephelyük, illetve hivatalos menhelyük nincs, ideiglenes befogadóknál helyezik el őket. Van, akinél 12 kutya is van. 

 – mondta Horváth Ibolya. A tagok lakossági jelzésre is kimennek, de valójában jelezni sem kell nekik, ők ugyanis pontosan tudják, hogy a falvakban hol, kinél élnek sanyarú sorsú állatok. Tudják, hogy minden kutyust nem tudnak megmenteni, ehhez kevesen vannak, ezért kutyaházat, nyakörvet, ennivalót, szalmát visznek azokhoz, akik még mindig láncon tartják az ebeket, és próbálnak elbeszélgetni velük, hogy változtassanak. Magyarországon egyébként 2016. január 1-jétől tilos a kutyákat tartósan kikötve tartani, ennek ellenére még mindig több száz ilyen körülmények között élő állatot lehet látni így, csak ebben a térségben. Van olyan gazdi, aki agresszíven lép fel az állatvédőkkel szemben, velük nyilvánvalóan nehéz a dolguk, de olyan is akad, hogy elfogadják a segítséget, de később eladják, esetleg eltüzelik a kapott kutyaházat. 

– magyarázta Ibolya. Most egyébként egy bírósági ügye is van a szervezetnek, feljelentettek ugyanis egy gazdit, akitől már korábban hoztak el kutyát, mert olyan szoros volt a nyakörve, hogy szinte elvágta a nyakát, feldagadt a feje, emellett csont és bőr volt. Most újra láncon, étlen-szomjan találtak egy négylábút. Rendőrt hívtak, elhozták az állatot és megtették a feljelentést, hiszen ez egyértelműen állatkínzás. 

Mint Ibolya mesélte, nagyon sok olyan állattartó van, aki maga is szegény, ennek ellenére több kutyát visz haza, mint amennyit el tud tartani. Ráadásul nagyon gyakran nem értik, miért kell ivartalanítani. Próbálják elmagyarázni nekik, hogy ez így nem jó, fogadják el a kutyaházat, nyakörvet, a segítségüket. Megpróbálnak együttműködni a helyi hatóságokkal, de az egyesület szerint még nem tartunk ott az állatvédelemben, ahol kellene. Az állatvédők mindenesetre nem adják fel. 

Az örökbeadás nagyon nehéz feladat, hiszen egyrészt kevés jelentkező van, másrészt az egyesület honlapjának, vagy a facebook oldalának az aktualizálása egy egész embert kívánna, erre pedig nincs sem idő, sem kapacitás, ugyanis a tagok is dolgoznak, munka után pedig a kutyákkal foglalkoznak, mentenek, vagy épp orvoshoz viszik az állatokat.

A kutyák is kapnak karácsonyi ajándékot

Az egyesület anyagi lehetőségei korlátozottak, hiszen a személyi jövedelemadó 1 százalékából befolyt összeg legtöbbször az állatorvosi számlákra fordítódik, illetve kapnak támogatásokat is, de így is küzdenek a kiadásokkal, tehát a tagok is jócskán besegítenek a költségek fedezésébe, az önkéntes munkájukon felül. Nagy örömmel fogadják a támogatásokat, vannak állandó segítőik is, karácsony táján több felajánlás érkezik cégektől, szervezetektől és magánszemélyektől is. Év vége felé két állandó programjuk van: az év végi összejövetelük, amikor is átbeszélik az évet, a hibákat, és a következő évre vonatkozó terveket, illetve a karácsonyi ajándékozás. Ez utóbbi keretében feldíszítenek egy fát, magukkal viszik az év közben összegyűlt kutyajátékokat, holmikat, és minden egyes kutyát megajándékoznak. A négylábúak persze nekik sokkal jobban örülnek, mint az ajándékoknak vagy a jutalomfalatoknak, hiszen hálásak, amiért jobb sorsuk van, mint mielőtt megismerték őket.