Így akár meg is lehet szeretni a tudományt

Középiskolásként nem volt a kedvenc tantárgyaim között a fizika. De nagyon nem. Ebben nyilvánvalóan belejátszott egy belső érdektelenség, ám legalább ilyen fontos szempont volt a tanár személye. A mi fizikatanárunk ugyanis halálosan komolyan vette a tanítást, legalábbis abban az értelemben, hogy nem volt óra számonkérés nélkül, háromhetente nagydolgozat, házi feladatok tömkelege, de például ha valakinek ki volt tűrve az inge, akkor az azonnal feleletet jelentett a táblánál, mindenki előtt, mínusz kettőről indulva (ha tehát mindent tudtál, akkor is maximum hármassal zárhattál).

A fentiek fényében talán érthető, hogy ha egy könyvnek az a címe, hogy Fizika, akkor én azonnal lendülök is tovább, és még véletlenül sem teszem be a kosaramba. Ugyanakkor az alcím (A kvarkoktól a kvazárokig: kalandok téren és időn át) már bevonzó, és amikor belelapoztam, ott is ragadtam. Az elegáns tördelés, az információk okos adagolása, a történetiségbe ágyazott narratíva könnyen rabul ejti az olvasót, és ezeknek köszönhetően egy pillanat alatt emberarcúvá teszi a fizikát, mint tudományágat.

A könyv legnagyobb erénye az, hogy a könnyed, de ugyanakkor tudományosan végtelenül pontos megfogalmazásoknak köszönhetően megkedvelteti mindenkivel a fizikát. Nyugodtan mondhatjuk: ha ezzel a kötettel indítana minden fizikatanár, a diákok lelkesen mennének az órára, és nem az lenne a fix esti program a másnapi dolgozat előtt, hogy minél hatékonyabb puskák készüljenek.

Isaac McPhee: Fizika

Ismeretterjesztő irodalom

Scolar Kiadó, 2022.