Senki sem tökéletes - hogyan távolodhat el egymástól két szerelmes ember

Valahogy mindig túl fájdalmasnak tűntek, ami egyébként igaz is, csakhogy emellett gyönyörű történeteket is ad az olvasóknak. A Velünk véget ér című könyvével tört meg az ellenállásom vele szembe, és nem is volt kérdés, hogy legújabb kötetének, a Minden tökéletesednek is a polcomon a helye, amely 2022-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. 

Két idősík váltakozik a regényben, egy Akkor és egy Most. A múltban megismerkedünk főhőseinkkel, Quinnel és Grahammel, akik egy kellemetlen szituációban találkoznak egymással, mégis, rögtön érződik közöttük a kémia. Megismerjük szerelmük történetét a múltban, míg a jelenben azzal kell szembesülnünk, hogy Quinn alig bírja elviselni férje érintését. Úgy tűnik, hogy kapcsolatukat csak egy dologgal lehetne megmenteni, mégpedig azzal, ami a szakadék szélére sodorta őket.  

A múltbeli eseményekre talán a legjobb szó az, hogy aranyos és kedves, de engem személy szerint mégis a jelen eseményei érdekeltek igazán. Kíváncsi voltam, hogy két ennyire szerelemes ember hogyan távolodhat el egymástól annyira, mint amelyet a könyv felvázol. A kontraszt nagyon jó a két sík között, az akkor történtek alapozzák meg szimpátiánkat a szereplők iránt, amiért végig szurkolunk nekik, hogy történetük jó véget érjen. De nálam ez a kezdeti szimpátia a fejezetek előre haladtával kezdett veszíteni az értékéből. Megkaptuk a választ arra a kérdésre, hogy miért történt a nagy elidegenedés. Megértettem mindent, mégis az a fajta elkerülés, ami jellemezte szereplőinket, megdöbbentően hatott rám, hiszen ők nem ilyenek voltak a múltban. De ekkor fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy vajon én hasonló szituációban mit tennék, nem ugyanezt csinálnám, csak azért, hogy ne okozzak fájdalmat a hozzám közelállónak? Persze, ez a legrosszabb megoldás, amit választhat az ember egy nehéz helyzetben, mert ekkor történhet meg egy olyan eltávolodás a másiktól, ahonnan talán már nincs visszaút. 

Az írónő nem foglal állást, nem ítélkezik szereplői felett. Teljesen ránk bízza, hogyan ítéljük meg a főhősöket. Csak a saját hozzáállásomat tudom elmondani: gyűlöltem és szerettem is őket. Megráztam volna őket, hogy szedjék már össze magukat és nyissák ki a szájukat, aztán megdicsértem volna őket, hogy a megfelelő lépést tették meg egy adott helyzetben. Emberiek voltak, és nem voltak jók vagy rosszak, mindkettő jellemezte őket, mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Senki sem tökéletes. Hibázunk, cselekedünk, sírunk, rombolunk, feladunk, szeretünk. 

A történet gyorsan halad előre, de egyszer sem tudja azt állítani az olvasó, hogy "Biztosan ez lesz a vége". Egészen az utolsó oldalakig a sötétben tapogatózunk, ameddig fel nem tárul az a titokzatos fadoboz, amely az egyik legérdekesebb momentuma a történetnek. Igazából minden azon áll vagy bukik.

A Minden tökéletesed összetör, de a végére újjá építi azt, amit lerombold a belsődben.

Colleen Hoover: Minden tökéletesed
romantikus, dráma
Könyvmolyképző Kiadó,  2022