2023.02.14. 07:20
Filmben is szerepelt az idős asszony, aki megjárta Ukrajnát
Nem haragszik senkire, elfogadta azt, amit számára a sors kijelölt, mondta az idős asszony. Kett Józsefné 1923. február 10-én látta meg a napvilágot Fazekasbodán.
A százéves Kett Józsefnét, született Witzl Idát köszöntötték a hozzátartozói február 10-én pénteken. Meglepetésvendégek is érkeztek Fazekasbodára, ugyanis a geresdlaki iskola diákjai pécsi iskolásokkal kiegészülve évente végigjárják a málenkij robotra elhurcoltak útját Geresdlakról Pécsváradig, és meghallgatják azoknak a történeteit, akik saját maguk tapasztalták meg a 20. század gyötrelmeit.
– 1923. február 10-én látta meg a dédi a napvilágot Fazekasbodán. Szüleinek öt gyermeke volt, ám a két legidősebb lánygyermek pár hónaposan elhalálozott, míg a harmadik fiuk 13 évesen vesztette életét, mikor játék közben egy másik fiú igazi pisztollyal meglőtte. A negyedik testvére 1962-ben hunyt el
– mondta el lapunknak a geresdlaki Kettné Schmidt Tímea.
Witzl Ida az elemi iskolát Fazekasbodán végezte, közben besegített az otthoni munkában szüleinek, akik földműveléssel foglalkoztak. 1940-ben férjhez ment a fazekasbodai Kett Józsefhez, házasságukból két gyermekük született, két fiú, 1941-ben és 1943-ban. Alig telt el egy év, mikor 1944 karácsony másnapján kopogtattak a házuk ajtaján. Witzl Idát és férjét málenkij robotra hurcolták el. Egy kis batyuba bepakoltak, és elbúcsúztak az otthonaiktól, a gyermekeiktől, akiket a nagymamára bíztak. A fiatal párt Ukrajnába hurcolták, Horlovkára, de már az út elején különválasztották őket, és legközelebb 1947-ben találkozhattak újra. Mint később kiderült, nem voltak távol egymástól, a férj egy bányában dolgozott, míg Witzl Ida pár kilométerre tőle egy vasgyárban.
– A dédi 1947-ben tért vissza. Hazautazása előtt egy véletlennek köszönhetően találkozott újra a férjével, aki csak két év múlva követhette őt Fazekasbodára – említette Kettné Schmidt Tímea.
Amint Witzl Ida hazatért, megtudta, hogy házukba egy szerb családot költöztettek, így gyermekeivel együtt a szülőknél húzták meg magukat, míg a szerb család később felajánlotta számukra megvételre a házukat, így került vissza hozzájuk a saját házuk. Witzl Ida a bodai orvosnőnek a háztartását vezette három éven keresztül, később a lovászhetényi állami gazdaságban kapott munkát, és onnan a geresdlaki tsz-be került, ahol 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Férje, amint 1949-ben hazatért, a pécs-vasasi bányában helyezkedett el.
Witzl Ida mindig azt mondta, hogy ő senkire nem haragszik. Elfogadta azt, amit számára a sors kijelölt. És hogy mi a hosszú élet titka: a család, a hit, a remény, ami mindig vele volt, még a messzi Ukrajnában is. A hobbija a főzés, a sütés volt, illetve kertészkedés. Mostanában sokat mesél a három unokájának és hat dédunokájának az életéről, a férjéről, aki 1975-ben elhunyt, a málenkij robotról, amiről 1990-es évekig nem igazán beszélhetett. Mint megtudtuk, dokumentumfilmben is szerepelt, ami a málenkij robotról készült.
