Segítünk megfejteni, hogy kik is a most állított betlehemek figurái

Tavaly az ünnepre készülve írtunk arról, a betlehemezés hagyományát nem máshoz, mint Assisi Szent Ferenchez köthetjük, aki az itáliai Greccioban állított először a mai betlehemhez hasonlót. Azóta a településen minden évben élő betlehemesre gyűlnek össze a környékbeliek. 

A Jézus születését megjelenítő ábrázolásokat többféle megjelenítésben láthatjuk Baranyában is. Kisebb településeken gyakran találkozunk a legszűkebb család megjelenítésével: Mária, József és a kis Jézus ábrázolásával – ilyent állítottak például a múlt héten Dencsházán. 

Gyakran bukkannak még fel a jászolban lévő állatok. Az ökör és a szamár gyakori szereplő, erről Jelenits István teológus is írt évekkel ezelőtt az Új Emberben. A két állat megjelenését eszerint Izajás próféta szövege igazolhatja (az első fejezet kezdő soraiban), miszerint Isten rájuk hivatkozva tesz szemrehányást a választott nép aktuális hűtlensége kapcsán: Mert Izajás szerint Isten így emel vádat választott népe ellen: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”. 

A pécsi ferences betlehemen mellettük a pásztorok révén bárányokat is láthatunk, magyar hatásként pedig pulikutya is helyet kapott. Megjelennek a napkeletről érkező bölcsek, őket teve és elefánt kíséri. A pásztorokról Lukács, a bölcsek látogatásáról Máté evangélista ír, de gyakran jelenítik meg őket egyszerre a betlehemnél. 

A bölcseket a pécsi székesegyházban látható domborművek, illetve a néhány éve készült betlehemi szoborcsoport is királyokként ábrázolja. Felmerülhet bennünk a kérdés, mi lehet ennek oka? 

Ebben szintén Izajás próféta és a Zsoltárok segíthetnek eligazodni. Izajás írja ugyanis Jeruzsálem eljövendő dicsősége kapcsán a következőket: „Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez” (Iz 60,3); „Idegenek fiai építik fel falaidat, és királyaik neked szolgálnak” (Iz 60,10). A nemzetek kifejezéssel utal a szöveg a nem zsidókra, pogányokra. Az Újszövetségben a bölcsek jelenítik meg a Jézust felfedező pogányokat. A 72. zsoltárban az áll, „Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak” – ez is alapot jelenthet a párhuzamnak. 

A fentiek alapján érthetőbbé válik, miért ábrázolták királyként őket, főleg, miután az európai királyi udvarokban különös jelentőséget kapott a kereszténység. 

A pásztorok sem maradnak el

A betlehemi jelenet fontos szereplői a pásztorok. Ők Izrael fiait, a zsidókat jelenítik meg, akik megváltóként ismerték fel Jézust. További jelentőséggel is bír a jelenlétük. Egy izraeli messiáshívő biblia szakértő, dr. Erez Soref például arra világít rá, az ókori Izraelben a Betlehem környéki legelőkön kifejezetten az ünnepi, húsvéti áldozati célokra szánt bárányokat nevelték, a kiválasztottat pedig kőjászolba helyezték – Jézus születése eszerint a pásztorok számára már előrevetítette Jézus halálát és annak jelentőségét.