Nagyot szólt az Ö. K. Ö. R.

Fiatalok számára igazán megkapó, érthető színházi előadást készíteni mindig nagy kihívás, főleg ha az a kötelező olvasmányul szolgáló klasszikus műveket igyekszik kortárs közegben is érthetővé tenni, a nézőket is bevonni a látottakba. Fennáll a veszély, hogy bagatellizálódik a tartalom, jópofáskodásba vagy ízléstelenségbe torkollik a produkció. Bár Enyedi Éva Ö.sszes K.Ö.telező R.öviden című munkájának első részét már sikeresen vitte színre Tóth Zoltán, kíváncsian vártuk a folytatást. Ezúttal érzékelhetően még interaktívabb előadást kívántak létrehozni, amelyben ezúttal a „Szerelmesek Viadala” tévéműsorba csöppennek a nézők. A mérkőzők olyan klasszikusok hősei, mint Tatjana és Anyegin, Ophelia és Hamlet, vagy Melinda és Bánk bán. A tét pedig nem más, mint az, hogy ki menekülhet meg a világra váró pusztulástól – ezt a nézők dönthetik el.

A téma tragikomikussága már önmagában rendkívül kockázatos vállalkozást sejtet, a készítőknek azonban sikerült megtalálni a helyes arányokat és egy rendkívül szellemes, humoros, igényes előadást készíteni, ami tiszteletben tartja az irodalmi művek jeleneteit, mégis kreatívan használja őket, történelmi kontextusukból kiragadva a ma embere számára is ismerős párkapcsolati konfliktusok megjelenítőivé téve őket.

Kiemelendő, hogy a fiatal színészek élőzenével, hangszeres feldolgozásokkal tarkítják a műsort, ami így időről időre egy irodalmi koncertté is válik, ahol hiteles hangzásvilágban csendülnek fel olyan szövegek, mint Tatjana Anyeginhez írt szerelmi vallomása.

A darab különlegessége az is, hogy egyszerre mutatkoznak be a társulathoz újonnan csatlakozó fiatal színészek, Bocskai Virág, Katona Levente és Kecskés Alexisz, akik, úgy tűnik, megtalálták a közös hangot, s több szereplő bőrében is megmutatkoznak, oldalukon a sokoldalú Illés Alexával.

Mellettük láthatjuk még üde színfoltként a két műsorvezetőt, Vlasits Barbarát és Bera Márkot, akik egyszerre segítik az események és jelenetek folyását, valamint mutatnak fricskát és humoros görbe tükröt a televíziós műsorvezetőktől megszokott kliséknek – mindeközben saját történeszáluk is kibontakozik.

Az előadás végkifejlete nagyban múlik a közönségen is, ugyanakkor a készítők sem hagyják a nézőket útravaló nélkül. Bizonyára döntés előtt álltak, humoros, tragikus, vagy lírai irányba evezzenek – összességében a legutolsó opció mellett döntöttek, ezzel hangsúlyozva a téma komolyságát, az igaz szerelem korokon átívelő, csorbíthatatlan erejét.