2021.10.07. 07:00
Árulja a vagyonhasznosító az Aranybika épületét
Nem tudni, mi lesz az eszmei értékkel bíró Siklósi úti elhagyatott ház sorsa, ahol egykor a legjobb pacalt szolgálták fel.
Fotó: Laufer László
A törött, elkoszolódott ablakokon próbáltunk belesni az egykori Aranybika fogadó Siklósi úton álló elhagyatott épületébe. Nem nagyon lehetett belátni, de nem is baj. Valami azt súgta, a benti állapotokat látva úgysem tudtuk volna odaképzelni a régi bőrgyári és vágóhídi dolgozókat, ahogy sörrel a kezükben a Munkás minapi győzelmét beszélik meg. Az egyik ablaknyílást a kísértet járta épületek szokásos „ragtapasza”, egy pozdorjalap tölti ki. Rajta graffiti.
Érdekes módon az öreg, de patinás épületen nincsen falfirka, egy halvány, számunkra megfejthetetlen formát kivéve. A téglahomlokzat egy részét a Pécsi Vagyonhasznosító (PVH) molinója takarja. „ELADÓ” – áll rajta nagy betűkkel a felirat egy telefonszám kíséretében.
Nemrég lettünk figyelmesek rá, hogy a az önkormányzati vállalat árusítja az ikonikus pécsi objektumot, amely azon kívül, hogy sokak számára eszmei értékkel bír, építészetileg is üde színfolt a belvárossal szomszédos környéken. Meg is kérdeztük a városháza sajtóosztályát, még napokkal cikkünk megjelenése előtt, hogy mióta árulják az ingatlant. Arra is kíváncsiak voltunk, van-e egyéb tervük, elképzelésük az eladáson kívül az épület hasznosítására? Kérdésünkre azóta sem érkezett válasz, pedig bizonyára sokaknak nem mindegy, mi lesz a népszerű falak sorsa.
A baranyai megyeszékhellyel kapcsolatos nosztalgikus fényképeket megosztó Régi Pécs Facebook-oldal pont nemrég posztolta újra egy 2017-es bejegyzését, melyben egy, a fogadóról 1960-ban készült fotó látható. A két bejegyzés együtt körülbelül ezer kedvelésnél jár. „Olyan finom pacalpörköltet sehol nem ettél a világon, mint ebben a vendéglőben” – írja egy hozzászóló. Egy másik kommentelő is azt írja, hogy egykor jókat evett ott, de panaszosan hozzáteszi: „most őt eszi az enyészet”.
A visszaemlékezők nagy része egyébként az Aranybikában kapható belsőségekből készített ételeket, a vesevelőt, pacalt, szalontüdőt dicsérte, ami nem véletlen. A vendéglővel szemben állt ugyanis a vágóhíd, ahonnan hamar friss árut lehetett beszerezni. Sokan úgy vélik, az Aranybika sorsát az pecsételhette meg, hogy a vágóhídi húsbolt bezárt. Mivel a bőrgyár is lehúzta a rolót, ma már az ottani munkásokra se számíthatna a vendéglő.