Az Ördögkatlan ismét a kultúra ötletbörzéje volt

Sőt, a most véget ért tizennegyediknek is az volt a legfőbb érdeme, hogy igényesen kísérletező újdonságokat hozott minden szinten, az irodalmi találkozóktól a népművészeten, a zenés beszélgetéseken át a koncertekig.

Hogy mennyire kitűnő ötletbörze ez, azt jól mutatja, hogy Cseh Tamás dalai ismét előkerültek vagy féltucat új formában. Ment színházi előadásban, felolvasó esten újrahangszerelt zenével, sosem látott régi szövegek újrazenésítésével, felcsendültek a klasszikus számok templomi orgonán, de nem volt egy sem köztük, amire akár csak finnyáskodva legyinteni lehetett volna. Sőt, végre eljött a fesztiválra Bereményi Géza is, így szövegoldalról is megismerhettünk egy-két kulisszatitkot az örökzöld dalok keletkezésének érdekességeiről.

És nem lehet megunni a helyszíneket sem. Beremend teljes jogú tagja lett a fesztiválnak, Kisharsány pedig most ugyan kihullott a rostán sokak bánatára, ám Villánykövesd rögtön bedobott olyan új térségeket, hogy feledtette a Vylyan terasz idén kicsit visszafogottabb műsorkínálatát is. A közönség pedig napról napra ezres nagyságrendben növekedett, mert a pandémiát követően jó volt végre újra szabadnak érezni a kultúra minden ágát, s legfőképpen önmagunkat. És igen, időközben elment a másik fővédnök, Törőcsik Mari is, de a Cseh Tamás- kultusz láttán bizonyos, jövőre már jó néhány program megidézi majd rendkívüli formában a színművésznőt.

Ebben az évben összesen hatszáz program volt. Katlanjárók tudják, hogy ez még nem csúcs, viszont ott van a topon, s éppen elég sok ahhoz, hogy még a legádázabb fesztiválozó se tudjon a negyedénél többre eljutni. Viszont két-három egészen új, vonzó kultúrműsort mindenki talált közöttük. Mert a Katlan erről szól: ide nem elsősorban szórakozni, sokkal inkább vidáman tanulni járnak az emberek.