Így ment régen: bundába burkolóztunk, volt kínálat bőven

Az idősebbek gyakran hasonlítják a mostani teleket a múltbéliekhez. Mert míg manapság egy tél alatt egy kezünkön meg tudjuk számolni, hányszor esik hó, s a nulla fok alatti hőmérséklet is többségében csak éjszaka fordul elő, 20-30 évvel ezelőtt a méteres hó, farkasordító hideg jellemezte a telet.

A nagy hidegben pedig szükség volt a réteges öltözködésre, ha az ember nem akart megfagyni. Aláöltöző, felsőruházat, kabát és sapka, kalap is része volt a téli ruhatárnak. A pécsi vásárban is volt választék, a szebbnél szebb kabátok közül ki-ki ízlésének megfelelően, s persze pénztárcája vastagságához mérten válogathatott. Amikor beköszöntött a hideg, fejfedőnek kucsmát hordtak a férfiak, ez pedig amellett, hogy melegítette viselőjének kobakját a hidegebb napokon, sokat elárult tulajdonosáról is, hiszen minősége az anyagi, társadalmi helyzetről vallott.

A nők télen is csinosak szerettek volna lenni, figyeltek az összképre, kabátjukhoz illő sapkát, kalapot választottak. A vékony nyári fejkendőt ősszel vastagra cserélték, s télen a szőrme- és irhasapkának is nagy divatja volt a tehetősebbek körében, a nagy hidegben jó szolgálatot tett a meleg fejfedő. Ez a kiegészítő napjainkban is használatos, annyi különbséggel, hogy manapság a műszőrmét részesítik előnyben a legtöbben. Azok, akik igazán ki akarnak tűnni a tömegből, nemcsak egyszínű, hanem mintás kabátok, kalapok közül is választhatnak. További kiegészítő lehet még egy szép sál és egy pár kesztyű, így egyrészt egy testrészünk sem fog fázni, másrészt bizonyosan minden szem ránk szegeződik majd.