Müller Cecília Szászváron mesélt az elmúlt hónapokról: a 24 óra néha 26 volt

Vida Zsolt atya, a Szászvári Plébánia vezetőjének meghívására szombaton délután a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs tagja, dr. Müller Cecília érkezett a szászvári katolikus templomba. Mint ismert, az országos tisztifőorvos számos módon kötődik megyénkhez, örömmel fogadta Zsolt atya meghívását és találkozott azokkal, akik a tévé képernyőjén túl személyesen is szerették volna megismerni őt.

Mint azt az országos tisztifőorvos elmondta, a lakosság felé talán már nem annyira látványos, de még mindig sok a feladat a Nemzeti Népegészségügyi Központban és annak laborjában, emellett sorra érkeznek a nagykövetek, orvoscsoportok, szakmai társaságok, hogy ellessék azt a járványkezelést, amellyel Magyarországnak eredményesen sikerült helytállnia. Az elmúlt héten például egy 10 főből álló kárpátaljai orvoscsoport érkezett tapasztalati gyűjtésre, mert szeretnék átvenni azt a módszert, ahogy Magyarország a járványt kezelte, hogy ők is meg tudják fogni a vírus terjedését.

Családjáról is mesélt

Az országos tisztifőorvos elmesélte, szerető családban nőtt fel, 4 testvére van. Édesapja kántortanító volt, egyenes, korrekt, soha a helyes útról le nem térő emberként ismerte mindenki, ami jó alapot adott gyermekeinek ahhoz, hogy megfelelő értékrenddel rendelkezzenek. Úgy véli, ezt ugyanúgy nekik is sikerült átadni a gyerekeinek, akik gyakorló hívők és az unokáit is ebben a szellemben nevelik. Müller Cecília elmondta, unokái természetesen nagyon hiányoztak neki a karantén ideje alatt, akik persze az egész országgal együtt nézték őt nap mint nap a tévében a sajtótájékoztatók idején. A másfél éves unokája azt várta, hogy mama egyszer csak kilép a képernyőből és megöleli őt. A legnagyobb unoka pedig azt mondta: „mama, most már abbahagyhatnád és eljöhetnél végre”.

Az országos tisztifőorvos a gimnáziumi éveket is Pécsen töltötte, a Leőwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatán. Hamar beleszeretett a városba, és a férjét is itt, az egyetemi évek alatt ismerte meg.

– Gyógyításra készültünk, de azt sosem gondoltam volna, hogy közegészségügyben, a járványügy területén fogok tevékenykedni.

A mai napig hiányzik az az orvos-beteg kapcsolat, amely ebben a munkában annyira nem érezhető, inkább olyan láthatatlan dolgokkal foglalkozunk, azért felelünk, ami Magyarországon megszokott és természetes, mint például hogy jó minőségű víz folyik a csapból – mondta a tisztifőorvos.

Még őrzi a gumicsizmát is

Zsolt atya kérésére Müller Cecília felidézte a 2010-es vörösiszap-katasztrófát is, ekkor még regionális tisztifőorvosként vett részt a munkában. Elmondta, még mindig megvan az ott viselt gumicsizmája a vörösiszap nyommal. Felidézte, hogy éppen az önkormányzati választásokat követően történtek az események és még látták a hivatalban az új polgármester köszöntésére használt pezsgős poharakat.

– Mennyi hasonlóság van egy ember életében, hiszen most is szinte még a szilveszteri pezsgős poharakat fogtuk, amikor a WHO-tól már érkeztek a fenyegető képek, riasztó információk a vírusról és a járvány terjedéséről – emlékezett vissza. Szerencsére ez alkalommal nyertek két hónapot a felkészülésre.

Az országos tisztifőorvos – akihez egyszer s mindenkorra nem csak nevet, hanem arcot is társítottak az emberek – az operatív törzs tagjaként 113 napon keresztül költözött a televízió képernyőjén keresztül azon több ezer ember otthonába, akik naponta menetrendszerűen a TV előtt ülve várták az újabb és újabb híreket, információkat az új koronavírusról. Mint mondta, az előadások tartása nem állt messze tőle, de azt azért nem gondolta volna, hogy valaha is szükségessé válik egy ilyen intenzív tévés szereplés.

Egy hatóság általában nem szimpatikus, nem szeretik az emberek. A főorvos szerint azonban a folyamatos információ közléssel együttműködésre tudták bírni a lakosságot, amiért ezen a fórumon is köszönetet mondott a magyar embereknek.

A 24 óra néha 26 volt

Müller Cecília azt is elárulta, nagyon nagy biztonságban érezte magát a két rendőr között, hiszen ennyire még soha nem vigyáztak rá.

Amikor Zsolt atya egy napjának történéseiről kérdezte, elmondta, a 24 óra néha 26 volt, mert a munka gyakran átnyúlt a következő napra.

Azért igyekezett néhány órát minden nap aludni, mert fizikailag, szellemileg és lelkileg is nehéz időszak volt, amikor is egy egész nemzet egészségügyi biztonságának súlya nehezedett a vállukra.

Hajnalban kelt, ugyanis 6 órakor már a Belügyminisztériumban kellett lennie az operatív törzs ülésén. Aztán átmentek az Egészségügyi Minisztériumba, ahol még egyszer átvették az aznapi feladatokat, teendőket, onnan pedig rohant a tévébe. A fáradtság és a feszített tempó mindenkin látszott, így a tévé sminkesének is egyre nehezebb feladata volt. A sajtótájékoztató után általában kettőkor kezdődhetett az érdemi munka, ami nem ritkán este 10-ig is eltartott, de itt még nem ért véget a nap, ugyanis a hazafelé úton még igyekezett reagálni arra a pár száz e-mailre, amit naponta kapott. Müller Cecília elmondta, bárhogy is volt, ahhoz ragaszkodott, hogy minden estét otthon, a férjével töltse.

Fájtak a bántások, de ő a munkájára koncentrált

Zsolt atya kérdésére elárulta azt is: fájt neki, amikor hitében és emberségében támadták, miközben ő az emberekért, az országért dolgozik. Azt tapasztalta, hogy némileg a pánik, a bezártság is előidézhette ezt. Az ismeretlentől való félelem sok mindent kihozhat az emberből. A humoros képeket a rendőrök mutatták neki, ezek egyáltalán nem zavarták, úgy gondolta, egyfajta feszültséglevezető az emberek számára. A bántásokat és mocskolódásokat viszont nem lehet megszokni. Voltak időszakok, amikor ezek nagyon rosszul estek neki, de most könnyebben viselte. Egyszerűen azért, mert a munkájára, a járvány megfékezésére összpontosított.

Mindennek oka volt és van

Müller Cecília a beszélgetést követően elmondta a jelenlévő érdeklődőknek az aktuális helyzetet is. A számok azt mutatják, hogy a környező országokban – Horvátországban, Szerbiában, Csehországban, Ukrajnában – újra emelkedik a megbetegedések száma. A hazai mérleg: 100 ezer lakosra 42 megbetegedés és 6 elhunyt jutott. Az elhunytak között 24 páciensnek nem volt más alapbetegsége, de örvendetes, hogy 102 éves beteget is le tudtak venni a lélegeztetőgépről. A területi elosztást az elején nem akarták közölni, de ennek is megvolt az oka.

– A vírus itt van köztünk, ezért is fontos, hogy továbbra is fegyelmezettek legyünk, betartsuk azokat a járványügyi megelőző szabályokat, amelyekkel védjük magunkat és közösségünket

– zárta előadását Müller Cecília.