Volt rosszabb is: több mint száz éve, a spanyolnátha tobzódása idején

A spanyolnátha kialakulását és baranyai vonatkozását néztük meg a 20. század elején megjelenő Pécsi Napló lapszámai által. Az akkor spanyol betegségnek nevezett járvány 1918. július elején jelent meg Magyarországon, de valószínűleg korábban is jelen volt. A fővárosi lapok már napok óta hírt adtak a betegség terjedéséről. Az influenzaszerű járvány természetesen Pécset sem kímélte, az elején különösen a vasúti munkások között terjedt. Megbetegedéseket regisztráltak más településen is, így Siklóson, Beremenden, Villányban, Nagyharsányban, ahol bosnyák katonák voltak elszállásolva.

Kötelezővé tették az orvosi bejelentést

Szeptemberben robbanásszerűen emelkedett a betegek száma. Az iskolakezdés után közel négyszázan feküdtek már betegen, köztük sok gyerek. Október közepétől emiatt elrendelték a spanyolnátha kötelező bejelentését az orvosoknak, ugyanis korábban ezt nem kellett megtenni. Felmerült az iskolák bezárása is, de a tisztiorvos arra következtetésre jutott, hogy több mint hatezer diák mellett alig száz tanulónak a megbetegedése miatt az összes iskolát bezáratni teljesen indokolatlan lenne. Úgyszintén nem tartotta indokoltnak, hogy a 65 ezer lakosú városban a színházat, mozit bezárják, és betiltsák a gyülekezést, templomba járást.

Depressziótól féltették az egész várost

Nendtvich Andor, Pécs polgármestere a tanfelügyelő adataira hivatkozva közölte, hogy az iskolai hiányzók nagy száma nem a betegség miatt alakult ki. A szüret, a cipő- és a ruhahiány is gátolja az iskolába járást.

Mint kiemelte, egy információ hiányzik: hogy 1917-ben mekkora volt a hiányzók száma ebben az időszakban. A két adat összevetéséből lehetne megállapítani, hogy mekkora a spanyolnáthás betegek száma az iskolások között. Hozzátette, ha az iskolák bezárására kerülne sor, akkor mindazokat a helyeket (színházat, mozikat, kávéházakat) is be kellene zárni, ahol több ember jön össze.

– Ezzel pedig minden bizonnyal megállna az egész élet, és depresszió ülne az egész városra – tette hozzá.

Vakációként élték meg az iskolák bezárását

A spanyolnátha terjedése miatt október 20-án radikális intézkedéseket vezettek be. A polgármester elrendelte, hogy az összes pécsi iskola két hétre bezárjon. Az Apolló és az Uránia mozit kötelezték, hogy felváltva tartsák az előadásokat, és minden előadás után alaposan szellőztessék át a termeiket. Szintén fokozott hangsúlyt fektettek a vendéglők és kávéházak szellőztetésére, fertőtlenítésére; akik ezeket a szabályokat nem tartották be, azok akár az ipar­engedélyüket is elveszíthették. A középiskolásokat az iskolabezárás kihirdetése után haza is küldték, a Pécsi Napló közlése szerint a rendkívüli „vakáció” miatt nem igazán búslakodtak a diákok.

Kézfogás helyett szalutálást javasoltak

Decemberre mérséklődött az újabb megbetegedések száma, az októberi 5–6000-rel szemben 1000 beteg embert regisztráltak. A spanyolnátha tünetei az akkori leírások szerint: heves fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, rekedtség, végtag- és derékfájás, gyakori orrvérzés, étvágytalanság, levertség, 40 fokos láz. Súlyosabb esetekben tüdőgyulladás lépett fel, ami nemritkán halállal végződött. A betegség 80 százaléka enyhe lefolyású volt Pécsett, a legmagasabb halálozási szám egy napon nyolc volt. A betegség megelőzése és terjedésének elkerülése végett felhívták a lakosok figyelmét, hogy mire kell odafigyelniük. Így például megemlítették a gyakori kézmosást, toroköblítést, tartózkodást a tömeges érintkezéstől, a lakások és az utcák fertőtlenítését, felmosását, továbbá arra is kitértek, hogy kerüljék a kézfogást, és katonás udvariassággal köszöntsék egymást.

Különleges gyógymódban bíztak

A Pesti Hírlap egy különleges gyógymódra hívta fel figyelmet, amit dr. Müller Vilmos ajánlott. Mint írta, a spanyolnátha azon betegségek közé tartozik, amelyeknél az alkoholfogyasztás szembetűnően jó hatással jár. Ezen célból javasolt naponta három-négy csésze jó, óborból készült és forrón elfogyasztandó borleves bevitele a szervezetbe.

A Pécsi Napló is lehozta a cikket, és közölte, hogy a betegek közül épp a legsúlyosabb eseteket a városi közkórházban ápolják, így ott nagy szükség lenne erre a „gyógyszerre”. A kórház azonban megfelelő minőségű óborral nem rendelkezik, azért az intézmény vezetősége azon kéréssel fordult a szőlőtulajdonosokhoz, hogy szíveskedjenek e célra a szükséges óbort ajándékképpen rendelkezésükre bocsátani, persze az árát megtérítik. Bíztak benne, hogy kérésük nem fog süket fülekre találni, hiszen emberi életek múlhatnak rajta.

Kórházba került az újságíró is

A Pécsi Napló újságírója maga is kórházba került, igaz, tífusz miatt, de mivel nem volt elegendő kórházi ágy, így ő is a spanyolnátha betegei közé került, ahol a két hónapos gyerektől a 60 éves idősekig ápoltak betegeket. A gyógyulás igen hosszan tartó volt, átlagosan 5–8 hetet vett igénybe. A kezelési módról is beszámolt. A tüdő elgennyesedése esetén a beteg oldalát megoperálták, hogy egy behelyezett csövön át a gennyet kivezessék. Magas láz esetén szublimátinjekciót, szívgyöngeség esetén koffeininjekciót adtak, tehát minden módon igyekeztek segíteni, hogy a betegek visszanyerjék egészségüket.

A kórházi menzát sem felejtette el megemlíteni. Reggelire tejet vagy kávét, tízóraira borlevest vagy vajas kenyeret kaptak a betegek. Ebédre levest és főzeléket, tésztát, néha húst fogyaszthattak. Uzsonnára megint tej vagy kávé következett. Vacsorára levest, főzeléket, sőt utána gyakran tejet vagy kávét kaptak. Bor állandóan volt, mert ennek fogyasztását hasznosnak tartották.