Pécsi mintára félszáznál is több magyar–finn társaság alakult már

– Honnan a kitűnő magyartudása?

– Finnugor szakot végeztem, így egyetemista koromtól több mint negyven éve gyakorlom a magyart.

– Akkor most finnek vagy magyarnak tekinthető?

– Majdnem harminc éve élek Pécsett, a Havi-hegyi kápolnával szemben. Viszont minden esztendőben nyáron és télen egy-egy hónapot otthon töltök a szülőfalumban.

– A Pécsi Magyar-Finn Társaság hamarosan 46 éves. Igaz, hogy már húsz évvel korábban indult ez a barátság?

– Valóban, Lahti polgármestere 1956 szeptemberében járt itt, s azóta töretlen a jó viszony, aminek rögtön testvérvárosi együttműködés lett az eredménye. Az egyik első magyar–finn társaság is itt alakult az országban 1974-ben, aminek napjainkra már félszáz követője akadt. Hatvannál több lelkes tagunk van, de a havonta megrendezett találkozóinkon mindig akadnak új érdeklődők, mert klubestjeink nyitottak mindenkinek. Legközelebb például február 26-án finnországi élményekről lesznek beszámolók és örömmel várnánk sok fiatalt is, mert érdekes útravalókról esik majd szó.

– Miben izgalmas a finneknek Magyarország és a magyaroknak a finn vidék?

– A nyelvi rokonság hamar összehozza a két népet. A magyarok nálunk a csendet, a tavakat és erdőket, az érintetlen természetet csodálják, a finneknek pedig vonzó a magyarok életmódja, a melegebb éghajlat, az eredeti falusi környezet, a szőlészet-borászat. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta több tucat finn család vett Baranyában házat, és nem csak Geresdlakon. Többnyire nyugdíjasok, s egy részük az egész évet itt tölti, de szép számmal akadnak, akik csak egy-egy évszakra költöznek ide.

– Anja Haaparantának mi a személyes magyar időtöltése?

– Még nyugdíjasként is több nyelvórát tartok, és a társasággal is van teendő. Mindemellett szeretek sütni-főzni, kertészkedni, virágokkal foglalkozni, továbbá tolmácskodom és családommal együtt szövegeket fordítunk.

Magyar a férje és finn-magyar a fiuk

Anja Haaparanta egy kis Tampere és Lahti közti faluban, Kuhmalahtiban született. A közelben végezte el a középiskolát, majd a Turkui Egyetemen finn nyelvet és finnugor nyelvészetet tanult. Tanított Helsinkiben, aztán a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen volt finn lektor, majd Észak-Norvégiában oktatta a finn nyelvet, ezt követően pedig több mint húsz éven át a Pécsi Tudományegyetemen folytatta ugyanezt a munkát. Egy éve nyugdíjas. Férje, Kincses Ernő nyomdász-korrektorként vonult nyugdíjba. Fiuk, Előd Taneli germanisztika szakra jár a PTE-re.