Teknősök nevelik a pécsi gyöngytyúkot

Nem tudjuk, hogy a karácsony miatt vagy azért, mert rendkívül állatbarátok vagyunk, de ez a történet minket is levett a lábunkról. A Pécsi Állatkert honlapján osztotta meg a nem mindennapi esetet.

A történet röviden nem más, minthogy a páncélosok között nevelkedik egy gyöngytyúk.

A kicsit kikelése után édesanyja magára hagyta és a gondozók úgy látták a legjobbnak, ha egy infralámpával ellátott helyre kerül. Így a kulisszák mögött kialakított teknőstelelőbe helyezték. A szárnyas viszont olyan barátságot kötött a teknősökkel, hogy velük kel és fekszik, sőt még azt a salátalevelet is csipegeti, amit ők.

Persze az állatkerti gondozók nagyobb pontossággal is megmagyarázták a különleges barátságot. Ezt változtatást nélkül az alább olvashatjátok. Érdemes végigolvasni, nagyon kedves történet!

Állatkerti közlemény:

Valljuk be, egy gyöngytyúkcsibe kikelése nem számít kiemelt hírnek egy állatkert életében. A háziasított gyöngytyúk ugyanis nem csupán az állatkertekben számít közismert madárnak: világszerte elterjedt háziállatként igen gyakori, háztájnál tartott szárnyas. A Pécsi Állatkert ifjú gyöngytyúkcsibéjének élete azonban egy rendkívül mulatságos történet, melyet az alábbiakban szeretnénk megosztani olvasóinkkal!

A Pécsi Állatkertben az elmúlt évtizedek során már többször is bemutatásra került háziasított gyöngytyúk, a 2010-es években azonban nem találkozhattak ezzel a madárral állatkertünk látogatói. Jelenlegi csapatunk 2018. nyarán érkezett hozzánk. Mivel a vad gyöngytyúk Afrikából származik, így a mi madaraink is az Afrika-kifutóba kerültek, ahol az alföldi zebrákkal láthatók társbérletben. A harsány, aktív, örökmozgó madarak érdekes színfoltot, a zebrákkal együtt egy darabka Afrikát hoznak el Pécsre. A háziasított gyöngytyúknak több fajtája ismert, a Pécsi Állatkertben látható madarak a Kárpát-medencében őshonos magyar parlagi fajta képviselői. Kizárólag vadas színű példányok, amelyek színezetükben a leginkább emlékeztetnek a vadon élő ősre, a sisakos gyöngytúkra.

Érdekesség, hogy a háziasított gyöngytyúkok csak ritkán kotlanak el tojásaikon, és a tojók akkor sem számítanak gondos anyának, ha saját maguk keltik ki csibéiket (ellentétben pl. a pulykákkal, akik híresen gondos és odaadó szülők). A gyöngytyúktartók éppen ezért az összegyűjtött tojásokat gyakran keltetőgépben vagy pótanyával (házi tyúk kotlósával, pulykatojóval) keltetik ki. Állatkertünk gyöngytyúkjai már többször is tojtak az elmúlt másfél év során, de ez idáig sohasem mutattak hajlandóságot tojásaik kikeltésére.

2019. őszén azonban az egyik tojó szépen kotlott, és sikeresen ki is keltette egyetlen csibéjét (a fészekben több tojás is volt, de sajnos csak ez az egy csibe kelt ki belőlük). Kikelése után azonban anyja magára hagyta egy szem csemetéjét, így a csibe felnevelése az állatkert gondozóinak feladata lett. A kis gyöngytyúk egy infralámpával ellátott helyre került, a kulisszák mögött kialakított teknőstelelőben.

Az első meglepetés rögtön a csibe kikelése után érte állatkertünk munkatársait: a kis csibe ugyanis szüleitől eltérően nem vadas színezetű, hanem világosszürke színű, egy tenyésztett színváltozatot képvisel. A tenyésztőnél, akitől a gyöngytyúkokat kaptuk, ilyen, világos színváltozatú madarak is éltek a csapatban, így valószínű, hogy a csibe színezete “visszaütött”, a kis madár távoli felmenőinek tollruháját örökölte.

A másik meglepetés később érkezett, amikor a kis gyöngytyúk elkezdett növekedni és felfedezni környezetét. Az infralámpával ellátott láda, ahol eddig élt, hamar alacsonynak bizonyult számára. Megtanulta, hogy kirepülhet belőle, és a “földszinti” részen élvezheti a szárazföldi teknősök társaságát. A csibe egyfajta Maugliként élt a lomha páncélosok között: közöttük aludt az infralámpa alatt, és amikor a teknősök megkapták ebédjüket, velük együtt evett. A gyöngytyúk, aki szárazföldi teknősnek képzeli magát, hamar kinőtte korábbi, alacsony otthonát. Jelen pillanatban is ugyan ebben a látogatók elöl elzárt helyiségben él, azonban időközben egy tágasabb röpdébe költözött. A -valószínűleg kakas-csibe jövő tavaszig itt fog cseperedni, utána terveink szerint visszaszoktatjuk fajtársai közé, az Afrika-kifutóba a “kis Mauglit”.