Sasok és gólyák között él

– Agrármérnök és erdész. Ennyi elegendő is, hogy valaki a Mohácsi-sziget lápos, ingoványos élővilágába belehabarodjon?

– Itt nőttem fel, a nagyszüleimhez is a Mohácsi-szigetre jártam vakációzni. Míg más a hegyekre esküszik, engem mindig a víz közelsége vonzott. Másrészt roppant izgalmasnak tartom, amikor életre kel és kiterebélyesedik a „Tüskevár”.

– Milyen állatokra hívná fel itt a figyelmet?

– A gólya a jelképünk, de érdekes, hogy míg a fehér teljes mértékben alkalmazkodott az emberhez, addig a fekete rejtett életet él. Még napjainkban is nagy esemény, ha találkozom egy szép példánnyal. A réti sas pedig a fenségességével, másfél-két méteres szárnyaival varázsolja el az embert, de a barna kánya, a kócsagok, a gémek látványa sem mindennapi.

– Szóval állandó madárparadicsom ez a mintegy tízezer hektárnyi terület?

– Vízállás függő, de ha az őszi vonulás idején minden jól alakul, akkor olykor ötezer madár található itt.

– Egy városi embernek miért érdemes megnézni ezt a vidéket?

– Ugyan erre nincs se hegy, se várrom, se kilátó, de vezetett túrákon mégis fantasztikus élmény felfedezni. A Boki Halászati Bemutatóra úgy érkezik a látogató, hogy vajon miért kell itt több órát eltölteni, a végén meg az a gond, hogy maradnának még egy kicsit, mert lenyűgöző az ősi halászeszközök tárlata. No és igen népszerűek a szervezett kenutúráink is.

– Szó esett ritka állatokról. És a növények?

– Leginkább a hatalmas egyedszámú növénytársulások lepik meg a nézelődőt, vagy például a kockás liliom szépsége.

– Mitől kell védeni ezt az élővilágot?

– Az emberi tevékenységtől, valamint ügyelni kell, hogy az éltető víz mindig rendelkezésre álljon. Egy-két száraz esztendő átvészelhető, de egy hosszabb szárazság helyrehozhatatlan károkat okozhat.

– Gondolom nagy horgász, vagy valamelyik vizes sport szerelmese.

– Korábban versenyszerűen eveztem, de az már a múlt. Szabadidőmben inkább az ember és az ártér több évszázados kapcsolatát kutatom.

Mindig a nemzeti parkban dolgozott

Omacht Zoltán 1974-ben született Mohácson. Ott járta ki az általánost, majd Barcson az erdészeti szakközépiskolában érettségizett és Gyöngyösön agrármérnöki diplomát szerzett. Kezdettől (1996) a Duna-Dráva Nemzeti Parkban dolgozik, az ezredforduló óta a Béda-Karapancsa Tájegység vezetője. Használja az agrármérnöki végzettségét is, a nemzeti park gyepterületein a szürkemarha-csordák legeltetését szervezi. Felesége, Krisztina falusi vendéglátással foglalkozik, három gyermekük van: ikerlányaik, Eszter és Borbála 12, Áron fiuk 14 esztendős. Kölked külterületén, Erdőfű pusztán élnek.