Felkerült a kékfestés a szellemi kulturális örökség listájára

Magyarországon már kevesebb mint féltucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget, az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be.

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat, előadó-művészeteket, ünnepi rítusokat, társadalmi gyakorlatokat, régi tudományágak tudásanyagát tartalmazza. A listán jelenleg szereplő magyar elemek a Kodály-módszer, a busójárás Mohácson, a táncházmódszer, a matyó népművészet és a solymászat.

A kékfestés, amely a 18. és 19. században terjedt el Közép-Európában, leginkább len- és pamutvásznat, selymet festettek kékre úgy, hogy a kelmére előzetesen úgynevezett gátlóanyagot nyomtak, ez a fehéren maradó felület adta a mintát, majd a kelmét indigóra színezték.

Magyarországon már kevesebb mint féltucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget. A kékfestő textíliák ma is keresettek, a késztermékek nagy részét vendéglátóhelyek tulajdonosai vagy olyan magánszemélyek vásárolják fel, akik ezzel szeretnék díszíteni üzletüket, otthonukat, de egyre többen vannak, akik újra ruhákat varratnak belőle.

Az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. A mester, Sárdi János sajnos már nem él. Háza, műhelye ma is megtekinthető, a hagyomány a családban folytatódik.