Népünnepéllyé vált mára a dunai mosás

Bár az időjárás szombaton délelőtt kissé ráijesztett a délután dunai mosásra készülődőkre, a Mohácsra zúduló heves zivatar után kitisztult az idő. A „pranje na Dunavu”, azaz a dunai mosás hagyományát éppen tíz esztendeje elevenítette fel a sokac közösség.

Az ötvenévesnél fiatalabbak ezt megelőzően talán még sosem látták, ami a még hatvanas évek elején is megszokott volt, különösen a nagy ünnepek előtt: a sokac (és más nemzetiségű) asszonyok mosópaddal, mosófával, és persze a mosásra váró holmikkal lementek a Duna-partra, és a folyó vizét használva tisztították meg azokat.

– Addig érdemes a hagyományokat feleleveníteni, amíg vannak, akik meg tudják mutatni, hogy mit is kell megőriznünk – üdvözölte anno a kezdeményezést az azóta az ismert mohácsi rendezvények sorába emelkedett dunai mosást a megnyitóünnepségen Szekó József, Mohács polgármestere.

A Sokac-körtől indult zenés menet ezúttal is meg-megállt egy-egy háznál, ahol a gazdák már nemes szomjoltókkal várták a mosásra igyekvőket. A Sokac-révhez érve aztán megkezdődött maga a mosás, utána pedig a főzés.

A pranje ugyanis , néhány éve kiegészült a baráti társaságok által készített szárma főzésével is. A mohácsi sokacok a töltött káposztát és a töltött paprikát is illették ezzel az elnevezéssel, így mindkét étel rotyoghatott az agyagedényekben. Alapvetően egyszerű étkekről van szó, amit nem kell folyamatosan figyelni, de – akárcsak a legendás sokac bab – ezek is számtalan variációban készülhetnek. A káposztát főzhetik például csülökkel, füstölt oldalassal, rántással vagy éppen nélküle, és még sok más módon.

Miközben készült a vacsora, kulturális műsor szórakoztatta a vendégeket, utána pedig bál kezdődött.