Rémisztő belegondolni, hogy bűncselekmény áldozatává válunk

Előszeretettel nézek olyan alkotásokat, amelyek igaz történeten alapulnak, többségük azonban általában nem egy vidám vagy éppenséggel szórakoztató esetet adaptál. Legtöbbször brutális gyilkosságokról szól a fáma ezekben, és leköt, mert izgalmas és egyben elborzasztó. De így működünk mi emberek, nem? Gondoljunk csak bele, hogy milyen hírek kötnek minket a képernyők elé, vagy éppen melyik újságcikket olvassuk teljes odafigyeléssel elsőként.

Hónapokkal ezelőtt nagyot szólt a Netflix streaming-szolgáltatón az a sorozat, amely az amerikai sorozatgyilkosról, Jeffrey Dahmerről szólt, vagy megemlíthetnénk a nagy népszerűségnek örvendő Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya? című két évadot megélt műsort is, amelynek voltak olyan részei, amik beköltöztek az álmaimba is. Kegyetlenek, de nézzük őket, és egészen a végéig nem érezzük igaznak, hiszen a legtöbb esetben csak akkor gondolkodunk el, hogy ez itt a Földön, a való életben esett meg, nem a képzelet szüleménye.

Nőként talán még inkább tartunk attól, hogy a látottak velünk is megtörténhetnek. Biztos vagyok benne, hogy a női nem képviselői többször néznek maguk mögé az utcán éjszaka, hogy nem e követi őket valaki. Rémisztő belegondolni is, hogy bűncselekmény áldozataivá válhatunk.

Pécsen a tavalyi évhez képest növekedett a közterületeken elkövetett bűncselekmények száma, így talán nem meglepő, hogy gyakrabban tesszük fel azt a kérdést: biztonságban vagyunk?