Szerencsére nem áldozott még le a könyveknek

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mit kérek ajándékba akár születésnapra, akár karácsonyra, akkor általában az az első válaszom, hogy könyvet. Nem egyszer kaptam már erre a válaszra szemforgatást, de nem azért, mert ez gáz lenne, hanem azért, mert aki ismer, az tudja, hogy minden hónapban minimum öt kötettel bővül a könyvespolcom. Nem tudom megállni, hogy ne vásároljak, és emiatt rengeteg olvasatlan könyvem van, de nem baj, nekem akkor is kellenek.

Manapság általában rendelek, mert ez sokkal inkább belefér a rohanó beosztásomba. Persze, ez nem ugyanolyan élmény, mint amikor elveszve térben és időben, egy könyvesboltban válogat az ember. Olyankor lehetőség van belelapozni a kötetekbe, beszívni a friss könyvek illatát.

De nem csak ezért jó könyvesboltba vagy könyvvásárba járni, hanem azért is, mert láthatjuk, hogy vannak még rajtunk kívül olyan emberek, akik a könyvek szerelmesei. Őket látva megnyugszik az ember, hogy nincs ezzel a szenvedélyével egyedül, és nem áldozott még le a könyveknek. Ezt éreztem az Alexandra Kiadó könyvvásárán is, ahogy megpillantottam a helyszínre bejutni kívánók sorának végét a régi vásárcsarnok épületénél.

Öröm, hogy nem veszett el a könyvek iránti rajongás, amelyek azon kívül, hogy összehozzák az embereket, képesek olyan teret nyújtani, ahová ki tudunk szakadni egy rövid időre a rohanó világból.