Más sportoknak is példát mutathatnak a konditermek

Kevés egészségesebb ötletnek tudok örvendeni, mint a kondi- és fitnesztermek nyitásának a kistelepüléseken. Főként önkormányzati kezdeményezésre, tehát rögtön példamutatónak is értékelhető háttértámogatással.

Bár történelmünk szolgál éppen kevésbé népszerű mintával is: az éltesebb korúak közül sokan talán még személyes emlékeket is őriznek az 1951-ben útjára indított falusi spartakiádokról; akár az egyik fő versenyszámnak számító gránáthajítás szépségeiről is. Amelyeken a létszámmal nemigen adódott probléma, a parasztfiatalok csak úgy tolongtak a versenyeken – ki is merte volna kihagyni? –, a sportértékükről viszont jobb, ha nem is elmélkedünk.

A nyolcvanas években aztán a közben persze finomodó mozgalom végleg kihunyt, a legkisebb hazai települések ezrein az egyetlen szervezett sportolási lehetőség – az csak a fiúknak és a fiataloknak – a foci maradt. A mindennapos testnevelést is csak szépségtapasznak tekinthetjük e körben, hiszen hiába sikerült esetleg a mozgásvágy csíráját elültetni a gyerekekben, ha létesítmények híján a suli után ismét nem maradt számukra semmi lehetőség. Ha úszni, teniszezni, kajakozni, dzsúdózni szeretne valaki, minimum az első, és nem is kicsi, hanem nagyobb városig kell utaznia.

Bízzunk benne, az utóbbi időben több helyen is éledező konditermek egyrészt sokasodni fognak, másrészt egy nagy lökést is adnak további sportlétesítmények, kis uszodák nyitásának is.

Ahogyan azt a legkisebb osztrák falucskában jó példaként bárki megtekintheti.