Rövid szünet után újra luxusélet költözhet a patinás szállóba

Hatalmas, lenyűgöző, kiváló, ragyogó, impozáns, fenséges – ha csak ezt a féltucat jelentést ollózzuk ki a szinonimaszótárból a grand szó mellől, nem csodálkozhatunk, hogy a világ luxusszállodáinak nevébe illesztették be a modern turizmus idején nem apadó lendülettel. Már a puszta név valami olyan fensőbbséget sugall, hogy látatlanban is inkább kívánkozunk egy grand, mint bármiféle szolid elnevezésű hotelbe.

Nagy öröm tehát, hogy nekünk, pécsieknek is van Grand Hotelünk. Igaz, a bevezetőben sorolt jelzők inkább csak a Palatinus – eredetileg Pannonia – egykori fényét, semmint mai állapotát tükrözik. Talán nincs is tüketársaink között, aki legalább egy bálban meg ne fordult volna a Hamerli Imre kesztyűgyáros ötlete nyomán épült szecessziós palota dísztermének falai között. Vagy hogy kicsit tágabb horizontra helyezzük a Király utca, Széchenyi tér ölelésében megbúvó hatalmas épületegyüttest, az ugyancsak jobb sorsra érdemes Nádor Szálló sörözőjében ne gurított volna le valaha egy-egy ínycsiklandóan habzó, aranyló nedűt. Nos, utóbbi – ugye, nem is hinnék? – immár 33 esztendeje csak ábrándozik újabb vendégeiről, míg a Palatinus napokon belül bezárja kapuit. Utóbbi a teljes és gyors megújulás reményében, addig is szomszédos, boutique-os kisöccsére bízva a turistákat. Mivel végre állványerdő borítja a Nick-udvar tömbjét is, nagyon reménykedünk, hogy inkább előbb, mint utóbb a Nádort is érdemesnek tartja valaki visszaemelni a város méltó turisztikai vérkeringésébe.