Telefon nélkül életképtelen a gyerek? - teszi fel a kérdést olvasónk

Napok, hetek óta tele van a média egy, szinte mindenkit súlyosan éríntő, az élettel szinte össze nem egyeztethető problémával. Vagyis, hogy most mi legyen a sok életképtelen gyerekkel a telefonja nélkül?! Elsősorban üzenem a felhergelt diákoknak, hogy az emberiség eddig is fejlődött, mindenki felnőtt úgy, hogy nem volt mobiltelefonja. Szerintem sokaknak még a szülei is képesek voltak erre.  

Mást nem látni, hallani, mint, hogy mi lesz a gyerekkel, ha nincs telefonja. A másik, sokszor felmerülő kérdés, hogy mi lesz a gyerekkel, ha nem autóval szállítják háztól házig, otthonról az iskolába, majd onnan haza. Kedves szülők! Ezzel a nevelési módszerrel önállótlan felnőttek lesznek a gyerekekből. 

A gyerek nő, növöget, mindent megkap, utána nem akar kimenni az inkubátorból és él a szülei nyakán, ameddig azok eltartják és ki nem halnak. Ez az állapot senkinek nem jó. Sem a szülőnek, sem a gyereknek, és főleg nem a társadalomnak. Nincs önállóság, nincs életképesség bennük.

Az meg különösen felháborító és lesújtó, hogy a tanároknak egy ilyen kis feladat, mit a telefonok összeszedése és megőrzése ekkora gondot okoz. A megoldás egyszerű: az óra elején, kikapcsolva minden gyerek tegye ki a katedrára a telefonját. Amennyiben használni kell a tananyaghoz, akkor kapcsolják be, utána ismét le lehet tenni. Ilyen egyszerű. Ha pedig több terembe kell vándorolni a délelőtt folyamán, és nincs minden gyereknek zárható szekrénye, akkor tegyék reggel egy dobozba, és vigyék a tanáriba, vagy a titkárságra. Ha pedig a tanórára kell az online hozzáférés, a tanár be tudja vinni a telefonokkal teli dobozt a terembe. Nincs ebben semmi bonyolult.  

A tanárok tanítsanak, nekik az a dolguk, ifjúság pedig álljon neki tanulni!

Név és cím a szerkesztőségben

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között