Használható-e taneszközként a mobiltelefon?

Két nagyon egyszerű kérdést kell megválaszolnunk. 1. Függőséget okozó eszköz-e a mobiltelefon? 2. Használható-e taneszközként mentális függőséget okozó eszköz?

Mivel az első kérdésre vizsgálatokkal, tanulmányokkal alátámasztott határozott igen a válasz, a második kérdésre kizárólag a nem válasz elfogadható.

Dr. Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta az alábbiakat nyilatkozta:

„Amikor elkezdték vizsgálni az okostelefon hatásait, akkor még senki nem gondolta, hogy itt egy nagyon is valóságos addikcióról lesz szó.”

Az a nyelvtanár, aki a fővárosba költözött, hogy szabadon használhassa az óráin a mobilkészülékét, jól tette, hogy keresett egy olyan intézményt, ahol ezt megteheti. Én pedig azonnal kivenném a gyerekemet abból az iskolából, ahol kötelező jelleggel kellene a mobilokat órán használni, mert én meg úgy ítélem meg szülőként, hogy addiktív eszközt ne használjanak tanórán.

Addig nincs ezzel probléma, amíg mindenkinek van választási lehetősége. A lányom osztályában ketten már 10. osztályban felsőfokú nyelvvizsgáztak, 11-ben várhatóan hatan futnak neki a felsőfokúnak. Nyelvtanáraik nem használtak mobilt az oktatás során.

Ha jól megy az oktatás addiktív eszközhasználat nélkül is, akkor a gyerekek érdeke az, hogy anélkül tanuljanak.

Még mielőtt mi is eljutnánk oda, ahova az Egyesült Államok oktatási rendszere, ahol annyira elmerültek az „intelligens” eszközök oktató szoftvereiben, hogy kivezetik a kézírás tanítását az elemi ismeretek közül. 2010 óta egy-két szövetségi állam kivételével már nem oktatják a folyóírást, csak a gépelést. A következményekkel meg csak a pszichológusok törődnek.