Bányászpofon: ítélet elnapolva

Elnapolták a tárgyalást, így egyelőre nem született ítélet annak a volt bányásznak az ügyében, aki még februárban, egy közmeghallgatáson pofon ütötte Polics Józsefet, Komló polgármesterét, fideszes országgyűlési képviselőt.

A tárgyaláson kiderült, az a pofon valójában azok arcán csattant, akik a kétségbeesett bányász szerint (aki akkor tíz hónapja nem kapta meg korábban jogerősen megítélt rokkant nyugdíját) cserben hagyták, akikben megbízott, akik azt ígérték, megóvják a nyugdíjakat, akiket ő választott meg – és akik megszavazták azt a törvényjavaslatot, amellyel számos rokkant bányász esett el korábbi juttatásától.

Kétség nem fér hozzá: a pofon nem megoldás. De az is nyilvánvaló, hogy a pofonok pontosan akkor csattannak el, amikor úgy érezzük, már nincs tovább, amikor nincs megoldás.

Amikor ott áll a megfoghatatlan rendszer velünk szemben, és mi nem tehetünk ellene semmit, amikor úgy tűnik, a jog, a törvények útvesztőiből nincs kiút, amikor egy rendelet tollvonással megfoszthat minket a létfenntartáshoz szükséges jövedelmünktől, mégsem számít bűncselekménynek, és nem is felel érte senki. Ilyenkor nem marad más, csak a kétségbeesés, talán a mellettünk/mögöttük álló sorstársak, és egy ösztönös tett, amivel tudjuk, semmit sem érünk el. De ha nem tennénk meg, talán bele is őrülnénk.

A tárgyalóteremben az is elhangzott: ne a kampány alapján szavazzunk, „hiszen az csak játék”. Igen, a politikusoknak, pártoknak az, de az emberek elhiszik. Mert nekik nem a hatalom, az életük a tét. Amivel nem kellene könnyelműen bánni.