Egy pécsi sportoló és testvéreinek halálát kívánta egy anyuka, miután legyőzték a fiát

Rengeteg gyerek van az országban, sőt, az egész világon, akik arra kényszerülnek, hogy megpróbálják beteljesíteni a szülők meg nem valósult sportolói álmait. Lássuk be, naivitás lenne azt gondolni, hogy ha egy gyerkőc sportol, akkor az nem szól valamennyire a szülőről. Már ez is önmagában nagyon szomorú és veszélyes tud lenni, de ezt még egy tétmeccs, illetve verseny alkalmával überelni szokták azzal, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon beszélnek a pályán szélén állók a játékvezetővel, saját gyermekükkel, de akár még más fiatallal is, legyen szó bármilyen sportágról.

Egy tehetséges baranyai teniszező számára, – aki egyébként válogatott kerettag is – , igencsak emlékezetes marad egy közelmúltban megrendezett vidékbajnokság, de elsősorban nem a teljesítménye miatt. Igaz, azt is ki lehetne tenni az ablakba, hiszen egyéniben harmadikként, csapatban pedig másodikként végzett, de a negyeddöntő során tapasztalt események valószínűleg élénkebben megmaradnak majd.

A harmadik gémben egy begurult labda indította el a lavinát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a szabály értelmében, ha bármelyik fél kiált, hogy „labda”, akkor befejeződik a labdamenet, visszaadják a begurult játékszert, és újrakezdik. Abban az esetben viszont, ha nincs jelzés, akkor lejátsszák a labdamenetet, független a begurult labdától. Nos, az első ilyen alkalomnál egyik teniszező sem jelzett, a pécsi kiválóság pedig beütötte a nyerőt. Percekkel később épp elé gurult be egy újabb labda, amit ezúttal nem hagyott szó nélkül, de vetélytársa ezen felhúzta magát, majd a szülők felé fordulva csalónak hívta a baranyai sportolót. Ettől a pillanattól kezdve a kiakadt teniszező gondviselői folyamatosan azt hangoztatták, hogy fiúk ellenfelét csalásra, hazugságra nevelik. Bekiabálásokból sem volt hiány, így a trénerek nyugtatására, és a játékvezető fellépésére is nagy szükség volt. Tény, hogy megzavarni nem sikerült a pécsi tehetséget, 6:1, 6:1 lett a negyeddöntő vége, de a meccs utánra maradt a feketeleves.

A két édesanya összeszólalkozott, majd a vesztes fél szülője kérte, hogy esküdjön meg a négy gyermeke életére, hogy nem csalásra neveli a teniszezőt. Az eskütétel megtörtént, a kérdező viszont erre reagálva még a négy gyerek halálát kívánta, mindezt a fiatal pécsi gyerek arcába nézve. Az már csak hab a tortán, hogy ez a jelenetsor gyakorlatilag később a szállodában is lejátszódott.

Ez csak egy eset sok közül, a jelenséggel valószínűleg már sokan találkoztak, de ideje lenne meghúzni a határokat, hiszen egy hasonló eset akár egy fényes karriert is kettétörhet.