A labdarúgás az örök szerelem: süllyed a hajó a vármegyében? – 2. rész

Sokan aggódtak, látva azt, hogy csupán nyolc labdarúgócsapat állt rajthoz az AutóCity Volkswagen Baranya vármegyei I.-es bajnokság idei szezonjában. A Mohács ugyebár feljutott a harmadosztályba, a Kétújfalu, a Szederkény, valamint a Sellye visszalépett, a Lovászhetény és a Pécsvárad egyesült, a Szentlőrinc második számú csapata pedig nem indult. Persze ha azt a tényt nézzük, hogy a felnőttbajnokságok tekintetében a csapatszámcsökkenés országos tendencia, akkor annyira nem érhetett váratlanul senkit az idénykezdet. 

Az előző szezonban 59 felnőttcsapat fejezte be a pontvadászatot, jelenleg 58 együttes versenyez a vármegyei I-III. osztályban. Üde színfolt, hogy a vármegyei utánpótlás-bajnokságokban 93-ról 96-ra nőtt az alakulatok száma. Természetesen ezt meg is kell tartani. A Bozsik Intézményi (3200 fő, 122 intézmény) és Bozsik egyesületi programban (172 csapat) is sikerült szép számokat produkálni. A leányok számára pedig többéves kihagyás után az U13 és az U15-ös korosztályban is sikerült elindítani egy tornarendszerű pontvadászatot. 

Tehát nem az van, hogy a labdarúgást nem szeretnék már az emberek, az évek óta tartó csökkenésnek – ami nem csak baranyai sajátosság – több más oka van. A legfőbb ludas a demográfiai helyzet, a vármegye gazdasági helyzete, a munkalehetőség hiánya, továbbá a településszerkezet. Márpedig Baranya népessége 2001-ben még 408 ezer fő volt, 2021-ig viszont ez a szám több mint ötvenezer fővel csökkent. Na meg nem segíti a helyzetet az sem, hogy aprófalvas szerkezetű vármegyeként az 1000 lakosúnál kisebb települések aránya 87 százalék, 301-ből 261 teleülés. Gyakori példa, hogy az alacsony létszámú település elöregszik, helyben kevesen születnek, a fiatalok pedig elköltöznek a munkalehetőség miatt. Ha pedig azokat a falvakat nézzük, ahol 100 alatti a lakosság, akkor azt tapasztaljuk, hogy talán csak felnőttcsapat működött, utánpótlás szinte soha.