Kaló Zsófia, a gólrekorder kapitány példát mutat csapattársainak és az utánpótlásnak is

– Immár tíz éve erősíti az MTE 1888-at. Melyek a legnagyobb sikerei, emlékezetes pillanatai ennek az időszaknak?
– Játékosként a legelső Mohácson töltött évemet emelném ki, mert a csapatban az egyik legfiatalabbként nagyon sok lehetőséget kaptam – fogalmazott Kaló Zsófia. – A felnőtt mezőnyben akkor még kevés tapasztalattal rendelkeztem, ennek ellenére úgy érzem, jól sikerült az a szezon. Minden év és mérkőzés más-más kihívást jelentett, igyekeztem a teljesítményemmel meghálálni a bizalmat. Amit edzőként említenék meg, hogy tavaly a serdülőcsapattal sikerült odaérnünk a második helyre a bajnokságban. A csapatból öt játékos már a felnőttekkel edzhet, és ketten bizonyíthattak is bajnoki mérkőzésen. Ez számomra hatalmas dolog, mert egészen kicsi koruk óta edzem őket, és most már együtt küzdünk a pályán az első csapat sikereiért.

– Milyen feladata, felelőssége van egy csapatkapitánynak? Hogyan éli ezt meg?
– Nagy megtiszteltetés, hogy a csapatkapitányi pozíciót betölthetem, igaz, ez sok felelősséggel jár. A csapatot érintő feladatok megoldásában és a programok megszervezésében is szerepet vállalok. Igyekszem a fiatalokat is minél jobb teljesítményre ösztönözni. Szeretem a kihívásokat, és ez a pozíció még jobban motivál edzéseken és mérkőzéseken egyaránt, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból, példát mutatva a csapattársaimnak és az utánpótlásnak is.

– Edzőként is segíti a szakosztályt. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettős szerepet?
– Mióta edzőként is tevékenykedem az egyesületnél, azóta jóval több feladat hárul rám, de a szakosztálytól minden segítséget megkapok, hogy össze tudjam hangolni a kettőt. Mindezek mellett az egyetemi, kézilabda szakedzői tanulmányaimat is támogatják, amiért hálás vagyok.

– Hosszabb távon is edzőként szeretne tevékenykedni?
– Igen, mindenféleképpen, de jelenleg még az utánpótlás-nevelésben képzelem el magam. Ha véget ér az aktív pályafutásom, minden időmet igyekszem majd arra fordítani, hogy segíteni tudjam a mohácsi fiatalokat. A későbbiekben is szeretném tovább képezni magam, és magasabb edzői képesítéseket szerezni.

– Mekkora az érdeklődés a lányok részéről a kézilabda iránt Mohácson?
– A fiatalabb generációt nehezebb sportolásra bírni, ennek ellenére nem panaszkodhatunk, mert valamennyi korosztályos bajnokságban nevezni tudtunk. A szakosztálynál mindent elkövetünk annak érdekében, hogy növelni tudjuk a létszámot, havi szinten ellátogatunk helyi óvodákba, ahol foglalkozásokat tartunk a kicsiknek, és a hazai felnőtt meccseket is próbáljuk minél élvezhetőbbé tenni a gyerekek számára. Gyereksarokkal, hetes lövő versennyel várjuk a nézőket, emellett rendre az utánpótláskorú sportolóink kísérik be a pályára a csapatot.

– Mi a helyzet a nagyobbakkal? Hogyan értékeli a felnőttek idei szezonját?
– Nem indult zökkenőmentesen a bajnokság, hiszen számos sérülés hátráltatta a csapatunkat, ezáltal sajnos születtek nem várt eredmények is. A célunk változatlan, szeretnénk megnyerni a bajnokságot, de még sok van vissza, így van még lehetőségünk javítani. Meglátásom szerint abszolút benne van ez a csapatban, de ehhez az kell, hogy mindenki igyekezzen kihozni magából a maximumot a hátralevő mérkőzéseken.