Hegyiverseny – Egyre kevesebben vállalták a kihívást

Üde színfoltja volt a magyar autósportnak is a május végén-június elején rendezett pécsi hegyiverseny, amelyet évtizedeken át követett figyelemmel minden évben a lelkes rajongótábor. A kétnapos verseny már a 60-as évek közepétől lázban tartotta a publikumot, amely 1987-re azt is elérte, hogy Európa-bajnoki futammá váljon. Eközben rengeteg helyi és neves külföldi pilóta száguldását élvezhette a közönség, akik igazán különleges autókban bizonyították, ők a legrátermettebb versenyzők mind közül.

Természetesen a Wartburgok, Zsigulik, Trabantok is feltűntek a rajtnál, de a Formula Easter és saját építésű járművek vitték igazán a prímet. A 80-as éveket Tóth János és Cserkúti József száguldotta végig, ezzel sokszor hatalmas örömet szerezve a helyieknek. Előbbi 1:54-es rekordja egy évtizedig kitartott, akkor is egy pécsi pilóta, Kálmándy P. László adta át a múltnak 1:52.8-cal az Abaligeti úttól a Remeterétig tartó szakaszon 540 lóerős Reynard 3000-esével.

A rali mellékhajtásaként létrejött gyorsasági verseny pompája viszont egyre inkább kopott az ezredfordulóra. Bár a 2000-es évek elején még mindig rengeteg nézőt csalogatott, ahogy Keszler Mátyás és társai végigszáguldanak a mecseki pályán, a pilóták egyre inkább tartottak tőle. Túl veszélyesnek tartották a versenyt. A sohasem nyereséges pécsi futam is arra a sorsra jutott, hogy a túl kevés versenyzőre hivatkozva 2008-ban már le kellett fújni. Így pedig az az idő is eljött, amikor már meg sem próbálták megszervezni, és kimúlt a hatalmas múlttal, hagyományokkal rendelkező patinás futam.

Később is hiába próbálták újraéleszteni, hiába tettek meg mindent a szervezők, hogy ismét az autócsodák és irányítóik vegyék be a környék útjait, nem érkezett megfelelő számú jelentkezés ahhoz, hogy újraélesszék az eltűnő sportágat.