2 órája
Kibelezték, és üres héjként dobták vissza a Jakuzát
Ezzel nagyon mellé lőttek. A Like a Dragon (Mint egy sárkány) című videojáték sorozatból készített élőszereplős sorozat semmit nem tudott megragadni az alapanyag varázsából, karaktereinek jelleméből, így a Jakuza is megbukott az élőszereplős adaptációval. Erről a baranyai sorozatkedvelők is személyesen győződhettek meg.
A bejelentés pillanatától várta rengeteg rajongó, hogy az Amazon Prime-on megjelenjen végre az élőszereplős Jakuza-sorozat, ami magyarul az A sárkány szíve címet kapta, habár már ezzel sem tettek szívességet a szériának a magyar fordítók. Azonban az elkészült hatrészes alkotásnak messze ez a legkisebb problémája. A Ryu Ga Gotoku stúdió immár a mellékhajtásokkal együtt bőven tíz epizódra nyúló nagysikerű videojáték sorozatát sikerült teljes egészében kifordítania magából Take Maszaharu és Takimoto Kengo rendezőknek, valamint a forgatókönyvíróknak.
A készítőknek semmit nem sikerült visszaadnia a történet szerint Tokió szívében elhelyezkedő Kamurocsó varázsából, ahogy minden karakter egytől egyig csak egy üres héj volt önmagához képest egész más jellemmel. Egyedül a Majima Gorót játszó Aoki Munetakának sikerült visszaadnia a játékokból megismert figura személyiségét, őt viszont egy másodrangú főszereplőből egy ötperces statiszta szerepére alacsonyítottak az élőszereplős sorozat történetében. Épp itt sántít leginkább egyébként az új alkotás, hiszen fogta az előzmény, valamint az első két játék sztoriját az alkotó brigád, lecsupaszította, majd egy torz valamiként adta vissza. Olykor az volt a néző érzése, mintha az egésszel az lett volna a céljuk, hogy a meglévő rajongóbázist elidegenítsék a sorozattól, hogy utána csakis a saját víziójukat valósíthassák meg belőle egy új közönségnek. Az alapanyag iránti tisztelet teljes hiánya nyomta rá a bélyegét a szériára.
A Jakuza-sorozat szereplői nem is emlékeztetnek önmagukra
Az persze nem lehetett elvárás az élőszereplős szereplőgárda felé, hogy kiköpött mása legyen a játékokban megjelenő karaktereknek, de Takeucsi Rioma már testfelépítésében és korában sem felel meg Kirju Kazuma karakterének. A sorozatban látott kötekedő, erőszakos, gyerekes figura pedig semmiképpen sem felelt meg a határozott, morálisan megingathatatlan, csendes férfinak, akinek lennie kellett volna.
Érdekes módon a barátból ellenséggé váló Nishikijama Akira szerepére sikerült Kaku Kentót kiválasztani, aki legalább külsőre vissza tudta adni a karakterét. Az már más kérdés, hogy motivációját sikerült kitekerni, zsenialitását, valamint az árulása miatti fájdalmat szinte teljesen eltüntetni.
A két középpontban álló figuránál azonban csak Kazama Shintaróval bántak el jobban, akinél egy a Jakuzán belül a háttérből irányító géniuszt egy kiugrott árvaház vezetővé tették. A főszereplő ideáljából egy megvetett alakot csináltak.
Mindezt követően már fent sem akad az ember azon, hogy Dojima és Shimano karakterét egybegyúrták előbbiben, majd mégis megjelenik egy Shimano nevű vezető. Vagy, hogy helyszíneket változtattak meg gyökeresen, vagy töröltek teljesen, mint a föld alatt működő kaszinót és kolosszeumot.
Jól is elsülhetett volna az, hogy új irányból közelítették meg a történetet, de ahhoz nem szabadot volna ennyire sablonból dolgozni. Így azonban minden új, félresikerült fordulat kiszámítható volt. Talán még akkor is élvezhetőbb alkotást kaptunk volna, ha snittről snittre újraforgatják a 2005-ben megjelent első játékot. Akkor talán egy-két látványos ökölharc is bekerült volna a lövöldözés helyett, ami autentikusabbá is tette volna az élményt, hiszen lőfegyver csak elvétve jelent meg a játékokban.
Az biztos, hogy ez a sorozat nem a játékok rajongóinak készült, de bűnügyi drámaként is csak alulról súrolja a közepest. Összességében egy óriási elszalasztott lehetőség.
