Nem mindig a stúdiók világa hozza el az igazi sikert az életben

Vegyünk egy vonzó Földközi-tengeri szigetet, varázslatos görög hangulattal, dallamos rock zenével, ahol egy anya egyedül neveli fel leányát, az ide tévedő apa pedig nem is tudja, hogy a 20 év körüli gyönyörű lány az ő csemetéje. Mondhatnánk, kész is van a Mamma Mia! forgatókönyvének vázlata. Ám a Netflix augusztusban felkerült új filmje, a Kapj el, ha zuhanok! az Abba dalokra épülő történetnél sokkal életszerűbb minden elemében. Mai rockzenéből építkezik, valamint folkrockos görögös taktusokból, vidám kocsmai népzenéből.

Egy hihető történet ez egy amerikai rocksztárról, aki pályája elején, Ciprus szigetén bontogatta szárnyait a zenében és a szerelemben is. Húsz év után a rocksztár erre a szigetre tér vissza, amikor a sikerei után már megcsömörlött, a visszatérésre készített lemeze pedig megbukott. Jelképesen – Kapj el, ha zuhanok! – egy tengerbe szakadó magas sziklafalon vásárol meg egy kajibát, azon a sziklán, ahová a környékről az öngyilkosok járnak, hogy a mélybe ugorjanak, ha már nem látnak kiutat a folytatásra. A rockert, aki ugyancsak hasonló lelki gondokkal küzd, kijózanítja ez a hely, felülkerekedik emberbaráti énje, és igyekszik minél több öngyilkosjelöltet megmenteni, miközben próbál zeneileg is talpra állni.

Ahogy az a mediterrán vidéken dívik, errefelé mindenki vendégszerető, könnyű összebarátkozni a helyiekkel, főként, mikor híre megy, hogy egy olyan rocksztárról van szó, akinek egy-két szerzeménye itt is befutott dalnak számított korábban. Főhősünk aztán belebotlik a beilleszkedés során külön-külön a lányába és egykori szerelmébe is, és még akkor is igen nyitott mindenre, amikor kiderül, hogy valóban a saját lányával találkozott életében először. (Az mondjuk egy kicsit erős, vagy inkább habcsókos, amikor a saját lányának énekli el baráti alapon a visszatérésére írt nagy slágert, mely az egykori szerelméhez, vagyis a lány anyjához szól.)

Összességében egy vidám mai történetet láthatunk, megtévedt középkorúakkal és fiatalokkal, akik botladozva keresik a boldogságot. Ugyanakkor ez a hely tökéletesen passzol a vidám dolgokhoz, az élet örömeihez, s az is kezdettől egyértelmű, hogy hepiend lesz a vége, csak az odavezető út milyensége kérdéses. Szerencsére nem a jól bevált amerikai romantikus trendi szerint alakulnak a dolgok, az élet ugyanis bedob egy két fordulatot, visszautasítást. Másrészt a film előnyére szól az is, hogy nem minden fehér és fekete, de azért kellemes életigenlő filmet láthatunk, kis izgalommal, jó dalokkal, irigylésre méltó tengerközeli közösséggel, ahol még a rendőrkapitány is pillanatok alatt jó baráttá válik. Szóval nem lesz túl szirupos a szerelmi szál, és valóban olyan életképeket láthatunk, amilyennek mindannyian találkoztunk már a tengerparti halászfalvakban.

Ez a film nem fogja maga alá gyűrni a Shakespeare adaptációkat, de igazi nyáresti kikapcsolódást ígér, s mindvégig tartja is ehhez magát. Szerethető film, reális megközelítéssel, hétköznapi poénokkal, több eredeti ciprusi szereplővel, elkerülve a romantikus csatornák beállított drámai konfliktusait, a csillogó, villogó díszleteket. Itt minden természetes, és mintha magunk is egy szereplő lennénk köztük a tengerparti faluban. S jut még egy újabb romantikus csavar is a végére, a lány átveszi apjától az énekesi stafétabotot, s így lesz kerek a kék-sárga napsütéses tengerparti álomvilág.

Kapj el, ha zuhanok

amerikai zenés romantikus vígjáték

Netflix, 2024. augusztusi újdonság