2024.06.24. 12:00
A pécsi székesegyház és a román csarnok ugyanazon művész keze nyomát viseli
A pécsi székesegyház, mit már több cikkünkben is kitértünk rá, kimeríthetetlen gazdagságot kínál. Témák, összefüggések, titkok övezik a megkerülhetetlen Péter-Pál katedrálist, s még Baranyán túl is találhatunk szálakat, amelyek a pécsi székesegyház egyedülálló komplexumához vezet. Ezúttal a budapesti Szépművészeti Múzeummal való kapcsolatot tárjuk fel.
A Szépművészeti Múzeum egyik leglátványosabb terme a román csarnok, amely 2018-ban tárta fel újra kapuit a közönség előtt. Ezt megelőzően a második világháborút megelőzően volt utoljára látható, s nagyszabású restaurációs munkálatok előzték meg az újranyitást.
Forrás: 3dpano.hu
Érdemes meglátogatni, ugyanis egészen letaglózó élményt kínál, nemcsak a neoromán freskók, hanem a jellegzetes bélletes kapuzatokról készült kiváló másolatok végett is.
A csarnokba lépve a pécsi székesegyházat ismerő látogató fejében rögtön megteremhet a kapcsolat a látottakkal, hiszen mind a román csarnok, mind a pécsi katedrális a századforduló neoromán stílusjegyeit viseli magán. Azonban, ha figyelmesen elolvassuk a tájékoztató szövegeket, további, a stílusbeli hasonlóságon túlmutató kapcsolatokat is felfedezhetünk.
A csarnok belső dekorációját az épület építészei, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezték meg 1900 végén. A románkori bazilikát idéző tér hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt. Az oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfőiből inspirálódva tervezték meg
– olvashatjuk.
Sőt, azt is megtudhatjuk, a gazdag festészeti dekoráció Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők alkotásai, 1903/4-ből. Közülük pedig, mint a múzeumi tájékoztató is leírja, Glaser a pécsi székesegyház dekoratív festészeti munkáin is dolgozott korábban.
Egy és ugyanazon művész keze nyoma fedezhető fel tehát a pécsi székesegyház díszítései és a Szépművészeti Múzeum román csarnokának falain, ráadásul a pécsi katedrális is ihlető forrásul szolgált a tervezők számára.
De ki is volt ez a Glaser János?
Glaser János, a pécsi székesegyház és a román csarnok titokzatos festője
Glaser János neve kevésbé csenghet ismerősen a magyar művészettörténet kontextusában, nagy ismertségre nem tett szert, szakmai elismertségre azonban maga korában igen, ezt mutatja az is, hogy a 20. század elején a román csarnok munkáiban is fontos szerepet kapott. Bár bőséges forrásanyag nem áll rendelkezésre róla, olybá tűnik, a pécsi székesegyházban végzett munka alapozhatta meg karrierjét Glasernek.
A székesegyházban a Bamberger Gusztáv által megtervezett díszítő falfestés kivitelezését a bécsi Jobst-testvérek vállalták magukra, azonban az ő megbízottjaként állt munkába Glaser az 1882-1891 közötti restauráció során. A művész szerepe felett Petrovich Ede, a székesegyház nagy 20. századi pécsi krónikása alighanem átsiklott, a díszítések tervezőjét említi Pécsi székesegyház című 1956-os könyvében.
Egy kortárs szerző, a pécsi székesegyházról elsőként, már 1893-ban átfogó művészettörténeti könyvet publikáló Gerecze Péter azonban többször is említi Glaser szerepét, kiemelve, „igen figyelemreméltó buzgalmat és szakértelmet fejtett ki”.
Ezt követően több, főként fővárosi megbízást kapott. Dolgozott a Mátyás-templomban, de a felvidéki Csütörtökhely román temploma és a hozzá csatlakozó gótikus kápolna restaurációján is.
Majd felkérték a ferencvárosi Assisi Szent Ferenc-templom neoromán stílusú munkálataiban való közreműködésre, mégpedig Székely Árpád mellett a templom üvegablakainak megtervezésére (mely üvegablakokat egyébként Róth Miksa műhelyében hívták életre). E munka kapcsán dr. Czobor Béla jegyezte meg az alábbiakat Glaserről 1901-ben:
Sikerült megtalálni Glaser János festőben és Székely Árpád művészünkben azon mestereket, akik e nehéz feladat megoldásában eddigi tevékenységükkel biztosítékot nyújtottak. Glaser János ecsetét kiválóan értékesítette a pécsi székesegyház stílszerű restaurációjánál, báró Schmidt Frigyes építészeti főtanácsos oldalán. Azóta is, a budavári koronázó főtemplom Szent István-kápolnájának, valamint – egyebeket mellőzve – a szepes-csütörtökhelyi kettős kápolna stílszerű kifestésénél sikeres módon bebizonyította, hogy a középkor jellegzetes festési modorában nemcsak otthonossággal bír, de a művészi képzelet gazdagságának tárházából meglepően képes meríteni.
Ezt követően már bizonyára egyenes út vezetett a Szépművészeti Múzeum román csarnok munkálataiban való részvételhez.
Így alapozta meg tehát a pécsi székesegyház egy szakmailag elismert, a középkort idéző neo-stílusokban való jártasságot mesteri szintre fejlesztő, szorgalmas festő karrierjét, akinek nevét, bár feledésbe vonta az elmúlt század, művészi munkái máig tanúsítják rátermettségét.
Források:
- Dr. Czobor Béla: A Budapest-ferencvárosi r. kath. plébánia-templom üvegfestésű ablakainak kartonjai, Fittler Kamill (szerk.): Magyar Iparművészet 4. évfolyam 1901. 1-2. szám
- Gerecze Péter: A pécsi székesegyház. Különös tekintettel falfestményeire, 1893, Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvárus Bizománya
- Petrovich Ede: Pécsi székesegyház, 1956, Pécs
- Szépművészeti Múzeum, román csarnok
