Álom és valóság határán a Tettye lankáin

Játszótér, önfeledten játszó gyerekek. Virágbemutató, majális, táncbemutató, zenekarok, gyereknapi programok, bohócok és nevetés. Idősek napja, családi napok, kulturális programok, kirándulások, Pintér-kert, mésztufa barlang, forrás, ivóvíz. Egykori szabatéri színpad, színészek és színdarabok. Egykori szökőkút, andalgás a parkban, a tettyei romok között, történelmi időutazás a reneszánszig és a derviseket képző kolostorig. Tettye vendéglő, finom falatok, tánc, zenekarok, esküvők és családi ebédek. Kegytemplom, fesztületek, vallásos körmenetek, imádságra kulcsolt kezek, a Madonna kegyképe.

A fényképek által közvetített gondolatfolyam mind a Tettyéhez, a Havihegyhez kötődik, s bizonyára ezek sem merítik ki azt amit kínál, ami átjárja e páratlanul különleges pécsi helyszínt.

Míg a Király utca, a Szent István és a Széchenyi terek, a múzeumok és a még megmaradt egykori polgári műemléképületek a mediterrán hangulatú, a tavaszi délutánokon nyüzsgő belvárost teszik karakteressé, addig a Tettye és a Havihegy egészen más atmoszférát teremt a városközponttól feljebb emelkedve.

 – cseng a fülembe egy ingatlanos ismerős mondata, amit eleinte mosolyogva konstatáltam, majd egyre jobban felfigyeltem arra, hogy a Tettyén valóban a levegő is egészen más. Ez érthető is, hiszen a természet közelsége ezt lehetővé teszi, de mégis van az egész helyszínben valami a racionalitáson túlmutató, varázslatos, álomszerű kisugárzása, melynek gyökere a gazdag természeti kincsek mellett talán pont a hely történelmi, vallási kötődésű múltjában gyökerezik.