Hiába árulja el családját a szerelemért, a férfi mégis magára hagyja

Az utóbbi években nagyon felkapottak lettek azok a kötetek, amelyekben fontos szerepet kapnak a mitológiai alakok, illetve történések. Sok könyv esetében egy teljesen kicsavart történetet kapunk, amelyekre lehet rá kellene írni, hogy „csak nyomokban tartalmaz mitológiát”. De ezekkel sincs gond, hiszen élvezem őket, de felüdülés volt Jennifer Saint regénye. Az írónő feltöltötte a réseket az ismert történetben, vagyis inkább történetekben, tovább szőtte a szálakat, kiegészítette, hogy végül egy kerek egész válljon belőlük.

A könyv hivatalos leírása így kezdődik: A görög mitológiából jól ismert Thészeusz és a Minótaurosz történetének igéző újramesélése.

Csakhogy ez a kötet nem a férfiakról, hanem a nőkről szól, Minósz király leányairól, Ariadnéről, és húgáról, Phaidraról, akik a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurusz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel. Ez a szörny, aki egyébként a testvérük, minden évben vért követel, és a király el is intézi ezt, Athénből érkeznek fiatal férfiak és nők, hogy meghaljanak. De egy nap Thészeusz, Athén hercege is az áldozatok között van, akibe Ariadné rögtön beleszeret, és segíteni akar legyőzni saját öccsét, és meg is teszi, hiszen olyan szerelmes, hogy semmi sem tudná megállítani. De hiába a fonál, hiába a felajánlott szíve, a férfi, akire vágyott, egy szigeten hagyja.

A főhősök története sokak számára ismert, és ugyan ez adja a történet alapját, de sokkal inkább a karaktereink belső világát tárja fel a kötet, a gondolataikat, az érzéseket. És egyszerűen szomorú és szívszorító volt azt olvasni, hogy milyen életük voltak ezeknek a nőknek egy olyan korban, ahol semmibe vették őket, tárgyak voltak. És még a nemesi vér se számított az ő esetükben, hatalomért, több aranyért úgy adták el őket, mint a vágni való disznókat.

Nagyon tetszett, hogy mind Ariadné és mind Phaidra szemszögéből kapunk fejezeteket. Kapunk válaszokat a Miért?-ekre, amelyek a mitológiából nem derülnek ki, mert a nők nem sok sort kaptak benne. Örülök, hogy az írónő fogta magát, és emberivé tette ezeket az elhanyagolt női karaktereket.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, amire rengetegszer rávilágított a kötet: mindig a nők szenvedték el a férfiak tetteit a mitológia történetekben, pedig a férfiak voltak, akik csaltak, loptak. És ez ugyanúgy igaz az istenekre, és a nagy halandó férfiakra is.  

A könyv keltett bennem reményt, de közben kétségeket is. Egyszerűen most sem vagyok képes eldönteni, hogy vajon Ariadnét valójában miért hagyta Thészeusz Naxoszon? És tudom, hogy mindez azért van, mert a szerző sem akart választ adni rá, hiszen a mitológia is több okot felsorol, de én úgy szerettem volna, hogyha az írónő megerősíti azt, amit szeretnék.

Jennifer Saint: Ariadné
mitológia, történelmi fikció
Könyvmolyképző Kiadó - Zafir pöttyös könyvek
2023