2024.01.15. 11:30
Bocz Gyula életművét mutatja be az Eredet és ellentmondás tárlat
Továbbra is látogatható az Eredet és ellentmondás című tárlat Bocz Gyula szobrász életművéből a JPM Modern Magyar Képtárban. A szobrászati alkotások mellett Bocz több rajza is látható, amelyek korábban még nem kerültek bemutatásra kiállításon.
A tárlat december 7-én nyitotta meg kapuit, s még május 15-ig lesz elérhető a nyilvánosság számára a pécsi múzeum Papnövelde utcai épületében. A kiállított művek a Janus Pannonius Múzeum, Bocz Gyula örökösei, illetve magángyűjtők tulajdona, tavaszig azonban bárki számára láthatóak.
Bocz Gyulát a legtöbben pécsi és baranyai köztéri, döntően absztrakt szobrairól, illetve a Villány és Nagyharsány között elhelyezkedő Nagyharsányi Szoborparkban látható műveiről ismerhetik. Bocz autodidakta módon sajátította el a képzőművészet fortélyait, eleinte gyári munkásként dolgozott. Lantos Ferencnél tanult a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központban zajló képzőművészeti szakkör keretei között. Az 1960-as évek elejétől organikus-nonfiguratív kisplasztikák kerültek ki a kezei közül, főként kővel, időnként fémmel dolgozott. Először 1963-ban tárta munkáit a nyilvánosság elé. Később, 1968 és 1975 között a villányi alkotótelepen dolgozott, itt születtek meg nagyméretű szobrai.
Ölelkezés című műve a Janus Pannonius Múzeum kertjében áll a Káptalan u. 5. szám alatt, Csillagok című szobra a Móra Ferenc utcában látható. Köztéri alkotásai Orfűn, Komlón, Hosszúhetényben is láthatóak. Nonfiguratív művei mellett szakrális műveket is készített, az 1990-es években két ilyen mű is készült Baranyában. Felsőegerszegen az I. világháborúban elhunytak tiszteletére állított emlékművet Szűz Mária szobrával tette teljessé Bocz Gyula. A sumonyi Szent Zsigmond vértanú tiszteletére emelt templomon látható szentháromságot megjelenítő kisplasztikája. Magyarország határain kívülre is eljutott munkássága, egy nonfiguratív Tektonika című szoborral szerepelt az 1986-os brémai Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon, ez Brémában a Kleine Weser folyót övező parkban áll.
– A szobrász úgy bontja ki az anyagból a formát, hogy az anyag természetéhez igazodva – egyúttal a természet munkáját, a víz, a napfény, a levegő évezredes eróziós formáló hatásait legömbölyített alakzatokkal imitálva – hozza létre plasztikáit, melyekben forma és anyag összhangja valósul meg. A kőben és a fában mindig másként rejtőző szobrok itt alázatos alkalmazkodással a legkisebb ellenállásait sugallják a matériának, ahol még a művészet által önmaga maradhat. Ez a sajátos, természetelvű, absztrakt formákat teremtő minimalizmus, a legfinomabb érintések ökológiája és ökonómiája jellemzi Bocz Gyula szobrászatát
– fogalmazta meg Bocz Gyula művészetének sajátosságát Nagy András muzeológus, a Modern Magyar Képtárban látható tárlat rendezője.
