Borbíró Mátét választották évad elején az Év zenekari művészének

– Mikor és honnan érkezett a Pannon Filharmonikusokhoz? 

– Hat évvel ezelőtt Németországból, ahol ugyancsak hat esztendőt tanultam és tanítottam. Amúgy alföldi srác vagyok, amit büszkén vállalok, miként azt is, hogy azóta az ugyancsak kürtművész feleségemmel nagyon megbarátkoztunk Pécs városával, az itt kavargó egyetemi és kultúrális élettel. Egyébként Törökszentmiklósról indultam, és Debrecenben végeztem a Zeneművészetit, majd Trossingenben és Weimarban tanultam. 

– Sima volt a pécsi zenekarba kerülni? 

– A PFZ hazánkban a top zenekarok közé tartozik, de ma már minden szimfonikus együttesnél nagyon erős állásinterjún, próbajátékon kell megfelelni. A fúvós és egyéb íszólamvezetőkből, koncertmesterekből, karmesterekből álló zsűriben legalább másfél tucatnyian figyelték a játékomat. És az ember soha nem mehet biztosra, mert mindenkinek másféle tónusú hangzás tetszik. 

– Mi hozza vissza a szimfonikus zenekarok Mekkájából, Németországból a fiatal zeneművészt? 

– A minőségi lehetőség, a szakmai kihívás és a Kodály Központ, mint kiváló játszóhely. A zeneszeretet és a szakmai elköteleződés arra ösztönzött, hogy itthon próbáljak bizonyítani, mert itt átláthatóbb az útja a további fejlődésemnek. 

– Hogy értékeli a díjat? 

– Része az is az elismerésnek, hogy egy száz fős társaságban ki hogyan viszonyul a kollégákhoz, hiszen hétről hétre napi öt órában vagyunk egymással „összezárva”. Mindemellett ez szigorúan szakmai díj, a próbákon zajló munkát, a koncertmegszólalást értékeli. Másrészt a kürttel nemigen lehet elbújni, ennél a hangszernél az ember és játékszínvonala mindig szem előtt van.

– Megtámogatták ezt szólista szerepek is? 

– Bizonyára, mert tavalyelőtt Schumann négy kürtre írt versenyművében játszottam, jövő márciusban pedig Haydn I. kürtversenyét adom elő. 

– Nem hívja a külföldi vagy a budapesti érvényesülés? 

– Semmivel sem érzem magam Pécsett rosszabb helyzetben, mint egy nyugat-európai zenekarban, ahol egyébként már korábban több helyen is megfordultam. Arról nem beszélve, hogy a Pannon Filharmonikusoknak vannak bérletes koncertjei Budapesten a MüPában, és Bécsben, a Musikvereinben is. Szóval nincs hiányérzetem, bőven akad itt is szakmai kihívás. Másrészt tanítok a PTE Művészeti Karán és a Művészeti Gimnáziumban is, olykor pedig meghívnak külföldi rézfúvós­együttesekbe játszani. 

– Mit csinál, amikor lazít? 

– Futok, úszok, és aktív pihenésként olvasgatok. Elsősorban orosz klasszikusokat, főként Bulgakovot és Dosztojevszkijt. 

– Melyek a közvetlen nagy tervek? 

– Egészen közel járunk feleségemmel a legnagyobb álmunk beteljesüléséhez: decemberben várjuk első gyermekünket, egy kislányt. Én pedig szeretnék akkortól kicsit többet foglalkozni a családommal.