Kiemelkedő fiatal tehetségek zenekara játszott különleges műveket pécsi szólistával

A mester, vagyis a Maestro (mert most zenéről van szó) pedig egy világszinten is nagytekintélyű ugyancsak pécsi kötődésű úr. Hát ez történt csütörtök este a Kodály Központ hangversenyén. 

A csapat a Magyar Zeneakadémia legtehetségesebb, legszorgalmasabb növendékeiből összeállított több mint ötven fős zenekar volt, a Maestro Varga Gilbert, a Pannon Filharmonikusok – akik egyébként a koncertet is megszervezték – vezető karmestere, a szólista pedig Balogh Ádám zongoraművész. Őt egyébként  a médiában elsőként mutattam be a Dunántúli Napló hasábjain, 12 éves korában, amikor felvették a Zeneakadémia Kivételes Tehetségeinek Osztályába. Azóta pedig Ausztriában, Milánóban, Zágrábban, Hágában, New Yorkban, Izraelben és Budapesten is nyert már nemzetközi versenyeket, s elsőként kapta meg a Pécsi Tüke-díj ifjúsági fokozatát. 

Ádám egy végtelenül szerény, de rendkívül tudatos fiatalember - még most is csak 24 esztendős. Amikor pár éve megkérdeztem, hogy miért nem indul a Virtuózok vetélkedésen (akkor még tisztán hazai volt a verseny), így felelt: „Nekünk a Zeneakadémián minden adott a fejlődéshez, a karrierépítéshez, tudatosan, szorgalmasan készülhetünk szakemberek irányításával a jövőre. Miért vennénk hát el olyan tehetségek elől a kitörés lehetőségét, akiknek sokkal nehezebb, viszontagságosabb úton kell eljutni a sikerhez?” 

Balogh Ádám az elmúlt tíz évben több alkalommal is szerepelt már Pécsett, s az volt mindig a benyomásom, hogy az érzelmes, lírai darabokat hihetetlen átéléssel adja elő, szívből és lélekből építi fel a játékát. Ám most, Bartók III. zongoraversenyét – amely egyébként ugyancsak szerelmi vallomás, nagy zeneszerzőnk utolsó befejezett műve 1945-ben feleségéhez, Pásztory Dittához –, kifejezetten dinamikusan, határozottan férfias szenvedéllyel adta elő. 

Igen jó volt a műsorösszeállítás, mert ezt követően Frank Martin 1949-es Concertójában hét szóló szerep is volt, a fagott, a kürt, a trombita, a fuvola, a klarinét, a harsona, az oboa is kapott vezető futamokat, továbbá az üstdob is úgy szólt, mintha napjaink hangszerelését kellene visszaadni. A Maestro pedig több évtizedes szimfonikus tapasztalatával ügyesen fogta össze a társaságot, szinte tapintani lehetett a zene mélységeit, a hangerő dinamikáját. 

Végül egy korabeli sikerdarabot, Darius Milhaud Ökör a háztetőn balettzenéjét (1920) adta elő a lelkes és tehetséges fiatal zenekar – egykor majd közülük többeket zenekarok élén hallhatunk hangszerszólókban, de az is bizonyos, hogy mindannyian neves zenekarok tagjai lesznek. Ez a rendkívül dallamos, de hangszerelésében egészen szokatlan hatásokat hozó mű bármelyik kortárs programban megállná a helyét, nem véletlen, hogy korában a bemutató színház a mű címét is felvette, majd a kultúra legjobbjainak törzshelye lett Párizsban. 

Egy vidám, elegáns hangversenyt hallhattunk, korabeli formabontó kompozíciókból, melyek tartalmi, hangulati és hangzásbeli árnyalatait a fiatalok tökéletesen átérzték, visszaadták. Nem csoda, hogy bár nem bérletes előadás volt, úgy 90 százalékban megtelt a koncertterem. 

Fiatal tehetségek Maestro Vargával

Kodály Központ május 17.