Az orgona szerelmese Békéscsabán bizonyít

– Hogyan talált rá az orgonára?
–  Pécsett születtem és ott kezdtem el zeneiskolába járni, viszonylag későn. Hegedülni tanultam. Középiskolába Székesfehérvárra kerültem, zeneművészeti szakközépbe, és végül ott kezdtem el orgonálni. Úgy emlékszem, hogy az egyik napon meghallottam az egyik gyakorló teremből szóló orgonajátékot, belestem és valahogy úgy éreztem, hogy ez a hangszer vonz engem. Talán a mérete miatt vagy a bonyolultsága miatt volt olyan titokzatos és ezért csalogató a számomra. Végülis elkezdtem orgonálni tanulni, de csak úgy magamtól, a magam kedvére, mondhatni titokban. Székesfehérvárról később eljöttem, vissza Pécsre, ahol művészeti iskolában szolfézs szakon folytattam a tanulmányaimat. Ott a zeneelmélet tanáromtól, Győrffy Istvántól sokat tanultam a hangszerről, zenetörténetről. Időközben elvégeztem a katolikus kántorképzőt is, ahol Szamosi Szabolcstól tanulhattam. Beiratkoztam Szombathelyen a főiskolára, ének-zenetanár szakra, de nem fejeztem be. Egy „beugrós” munka miatt megismertem Kondor Pétert, aki akkoriban kondorosi evangélikus lelkész volt, aki 2004-ben elhívott Békéscsabára, mert megüresedett a kántori állás. Meghallgattak és megfelelőnek találtak, így a Békéscsabai Evangélikus Egyházközségben kaptam állást. Ekkor költöztem Békéscsabára.

– Van a családjában más zenész is?
– A szüleim nem tanultak zenélni, mégis fontosnak tartották, hogy a gyerekeiket zeneiskolába írassák, akkor is, ha a faluban, ahol éltünk, erre nem volt lehetőség, csak a közeli Pécsen. Négy húgom van, közülük ketten lettek muzsikusok: egyikük hegedűművész, míg a másik nagybőgőművész. 

– A tanítás hogyan egyeztethető össze a kántori szolgálattal?
– A békéscsabai zeneiskolában óraadó tanár vagyok. 2010-ben Debrecenben szereztem orgonatanári diplomát, ahol a tanárom Kovács Szilárd volt, ő ma a pécsi bazilika orgonistája. Az előző tanévben egy, idén szeptembertől három orgonista növendékkel foglalkozom a zeneiskolában. Az iskolában két orgona is van, emellett olykor templomban gyakorolunk a növendékekkel. Az orgona mellett zongorát is oktatok, összesen nyolc növendékkel foglalkozom szeptembertől. Mivel az oktatás délutánonként zajlik, kis szervezéssel gond nélkül össze tudom egyeztetni a kántori munkámmal.

– Mennyire ad teret az orgonajátéknak egy-egy evangélikus istentisztelet?
– Én azt vallom, hogy az orgonaszó igazi terepe a templom, évszázadokig mást el sem lehetett képzelni. Az evangélikus liturgiai rendben az orgonazene foglalja keretbe az istentiszteletet és a kántor dolga a gyülekezeti ének vezetése, kísérése. Nagy szabadságom van a korálelőjátékok terén, amelyekkel felvezetjük az énekeket, ilyeneket magam is szoktam írni. 

– Gondolom, hogy munkaügyben vagy koncertezés miatt sokfelé megfordult a megyében és az országban. Van kedvenc hangszere?
– A mechanikus orgonákat jobban kedvelem, mert ott közvetlenebb kapcsolatban vagyok az orgonával. Az egyik kedvencem a gyomai evangélikus templomban lévő hangszer. A csabai Kistemplomit azért kedvelem, mert egymanuálos azaz billentyűsoros, de mégis nagyon sokoldalú hangszer. A Nagytemplom orgonája hárommanuálos, elektropneumatikus hangszer, amely az építésének idején modernnek volt nevezhető. 

– A Filharmónia Magyarország által szervezett Orgonák Éjszakája elnevezésű országos rendezvény ön szerint szolgálja-e a hangszer és így az orgonamuzsika megszerettetését?
– Békéscsabán ez már egy bejáratott rendezvény, idén ötödik alkalommal rendeztük meg és stabilan nagy az érdeklődés. Ebben az évben a tanítványom, Feigl Rebeka játszott az Evangélikus Nagytemplomban. Úgy ítéltem meg előzetesen, hogy az egyetemi felvételijére megtanult darabokat, a teljes repertoárt érdemes bemutatni a közönségnek. Örültem a sikerének. A tanítvány sikere a tanár sikere is. Rebekával egyébként már hat éve dolgozunk együtt. Most kezdi meg Szegeden egyetemi tanulmányait, orgonaművész lesz. Megbeszéltük egymással, hogy a pályáját a jövőben is nyomom kísérem és amiben tudom, segíteni fogom.

– Mindent elért már a pályáján? Vannak még elérendő céljai, álmai?
– Vannak terveim. Koncertműsor elképzelések vannak a fejemben, és emellett bizonyos orgonaművek megírása is foglalkoztat. Az Orgonák Éjszakája kapcsán szintén vannak terveim, lehetne akár városi szinten is továbbfejleszteni, kibővíteni. Szeretnék több időt fordítani a gyakorlásra, mert sajnos nem minden nap adatik meg nekem. Ugyanis a kántori munka mellett adminisztrátorként is alkalmazásban állok az egyházközségnél. Szeretnék újabb darabokat megtanulni. A huszadik századi francia zeneszerző, Francis Poulenc orgonaversenye egy nagy álom a számomra, csodálatos darab. A nehézséget az jelenti, hogy vonósok és üstdob kísérik az orgonát. Johann Sebastian Bach természetesen a kedvencek között van, sok darabot kedvelek tőle, de általában elmondható, hogy igyekszem olyan zeneművészeti darabokat felkutatni és eljátszani, amelyek kevésbé vannak a köztudatban, nem annyira közismertek. Szeretem ezekre a zenetörténeti gyöngyszemekre rácsodálkoztatni a hallgatóságomat.