Stein Anna rokonai a holokauszt áldozatai lettek, ükapja Jánosi Engel Adolf, a komlói bányák elindítója volt

Az 1956-os forradalom után menekült fiatal képzőművészeti főiskolásként külföldre, hogy aztán Párizsban felépítse nemzetközi hírű művészi karrierjét. Stein Anna Életem – avagy hogyan válunk (h)őssé című könyvéről van szó, mely a pécsi Pro Pannónia Kiadónál jelent meg másfél évvel ezelőtt. 

Ez a kötet nem képzőművészeti katalógus, nem is monográfia, sokkal inkább egy képzőművész életének leírása, naplószerűen kitérve az életútját befolyásoló apróbb elemekre. Sztorikkal és gondolatokkal, fájdalmakkal, és örömökkel, mely alkotói tevékenységét a színgazdag érzelmes absztrakt világába vezette. 

Kiderül a nyolc évtizedet átfogó kötetből, miként válik egy pécsi nagypolgári család gyermeke disszidenssé, hogy sikerül kint talpra állnia, önmagát megvalósítania, miközben olyan alkotók hatnak rá közvetlen ismeretségek révén, mint Rozsda Endre, Prinner Anna, vagy Molnár Vera.

Ez az életrajzi napló elvezet minket arra az útra, amelyen Martin Ferenctől Réth Alfrédon és Reigl Juditon át Victor Vasarelyig a Párizsban ténykedő magyar képzőművészek mind megfordultak. Egy olyan képzőművész élete tárul fel, aki mindig büszkén őrizte és hirdette magyarságát, miközben Franciaországtól Svájcon át az USA-ig félszáz egyéni és legalább ennyi közös tárlata volt, munkái pedig Európa és a tengerentúl három tucatnyi közgyűjteményében megtalálhatók. 

Stein Anna a könyvben (és az életében) bejárja a fél világot egészen Törökországtól Spanyolországon át Tunéziáig, Komlótól New Yorkig. Igen Komlótól, mert az üknagyapja Jánosi Engel Adolf volt, a komlói szénbányák alapítója. Stein Anna most 87 éves, de még tele van ötletekkel, kiállítástervekkel. 

Én pedig úgy hiszem, egy pécsi lokálpatriótának illik ismerni az életét, a munkásságát, melyhez megbízható adalékokat ad az Életem című könyve.