A Pannon Filharmonikusok Carmina Burana hangversenye felejthetetlen élmény volt

Címkék#felejthetetlen #PFZ Gyerekkórus #orff carmina #hangverseny

Ott vagyok a Pannon Filharmonikusok Kodály Központban játszott hangversenyei négyötödén, de kevés olyan katartikus élményben volt részem, mint az elmúlt vasárnap délelőtti matiné koncerten, a Carmina Burana előadásán.

Mészáros B. Endre

Elöljáróban ez a matiné jelleg nagyon bejött, a szünetben több imserősömmel is beszélgettem, és úgy fogalmaztak, sokkal jobb egy családi hangversenyre a vasárnap délelőtt, mint a Pannonicum bérlet szombat délutáni időpontja, mert ezt követően szinte adja magát a közös családi ebéd (a Pannonicum koncerteknek ugyanis nem titkolt szándéka, hogy utána egy ünnepi vacsora is beleférjen a hallgatóságnak). Persze jól kell hozzá művet válogatni, mert itt nagyon fontos, hogy gyerek és felnőtt egyaránt élvezze a zenét.

Nos, a Carmina Burana ilyen darab, sőt, a koncert felvezetője Mozart Esz-dúr versenyműve két zongorára ugyancsak. Ez a röpke 24 perces mű Mozarthoz illően könnyed, dallamos, kellemes kompozíció, főként hogy a két fiatal szólista, a pécsi származású zongoraművész, Balogh Ádám, valamint Ránki Dezső fia, Fülöp így is adta elő. Vidáman, könnyedén, egymásnak feleselgetve, vagy a másik futamára ráerősítve. Ádám líraibban, andalítóan, Fülöp határozott dinamikával. A közönség bravózva fogadta a közös játékukat, így a két harmincon inneni zongoraművész ráadás számokkal is kedveskedett, egy Rahmanyinov és egy Bach szerzeménnyel, mi több, ráadásul négykezes darab volt.

Aztán megkétszerezték létszámban a zenekart, majd a felnőttekből álló 60 fős nyíregyházi Cantemus Vegyeskar is felsorakozott a zeneművészek mögött.

Nekem Orff Carmina Buranájáról két táncos színjáték emlékem van, mindkettőt a Pécsi Balett mutatta be, s ha ez a zene előkerül, mindig bevillannak a Herczog István koreografálta falu középkori világának mindennapjai azzal a sajátos mozzanattal, hogy leszáll egy angyal az emberek közé. Ám itt most a zenéről szólt minden, méghozzá elemi erővel. Harangok, csengők mellett fúvós futamok jelentették a vezérfonalat, és az énekkar mindent elsöprő hangja és lendülete.

A Carmina Burana olyan mű, mint például Ravel Bolerója, vagy Beethoventől az Örömóda, ha a dallamát egyszer halljuk, sosem felejtjük el, gyakran beugrik és dúdolgatjuk magunkban. Ám itt szó sem volt dúdolásról. Elemi erővel szólt az ének, majd finomodva felszínre tört a vonósok muzsikája is. Aztán bekapcsolódtak énekes szólisták, például a tenor szólamnak egyetlen dal jutott a 25-ből, ám erre sem akárkit kértek fel, elhívták előadni az Állami Operaház operaénekesét, a pécsi származású Horváth Istvánt. Mellette pedig Haja Zsolt baritonként szerepelt kitűnően, míg Rácz Rita nem csak az énekével, de mosolygós életvidám megjelenésével is meghódította a közönséget. Ugyanakkor tudni kell, hogy az utolsó pillanatban volt egy csere a zenekar élén, Kesselyák Gergelyt meghívták Drezdába a Traviáta vezénylésére, így Bogányi Tibor, a korábbi vezető karmester, most pedig az első számú vendégkarmester ugrott be helyette. Nem kellett nagyon készülnie az előadásra, mert eddig félszázszor dirigálta már az Orff-darabot. Lüktetett, dübörgött a zene, mindenkit magával rántott, nem lehetett kizökkenni a hatásából. A kivetítőn pedig futott a dalok magyar szövege, és megtudhatta innen mindenki, hogy ez a kantáta-szerű mű a szerelemről, az élet élvezetéről, öröméről szól elsősorban. A játék félidejében pedig felsorakozott a Cantemus kar mellé a nemrégiben alapított, s e hétvégén debütáló PFZ Gyerekkórus is: félszáz jó hangú ifjú énekes, ellenpontot teremtve az erőteljes vegyeskari éneknek a csilingelő gyengéd gyermekkari megszólalással.

Nem tudom más hogy volt vele, de én úgy figyeltem minden momentumot, mint amit soha nem szeretnék elfelejteni, mert erre emlékezni szeretnék évek múlva is, mint az egyik legjobb koncertélményemre. Mégsem mondom, hogy megismételhetetlen élmény volt, mert előző nap ugyanígy összeállt már ez a két kórus és a zenekar (közel 200-an voltak egyszerre a színen) a Carmina Burana előadására egy jótékonysági est keretében. De a monumentális méretek miatt ez a program nem utaztatható, sőt a nyíregyháziak sem hívhatók ide akármikor, szóval igen sokat vesztett, aki kihagyta ezt a hangversenyt. Mindenesetre legalább ezt a zenei matiné jelleget érdemes lenni folytatni tovább, hasonlóan családbarát dallamos komolyzenékkel.