2023.01.01. 20:25
Egy film, amely arról szól, hogy az élet megy tovább
Ha csak egy filmet nézünk meg Mike Mills-től, akkor mindenképp a C’mon, C’mon - Az élet megy tovább című alkotása legyen az. Ez egy végtelenül kedves mű, amely arra ösztönöz minket, hogy közelítsünk mások felé. Legyen szó barátról, rokonról vagy épp egy másik embertársunkról.
Forrás: youtube
A film egyszerű, nincs benne világmegmentő harc vagy szuperhősök. A szereplők egyszerű emberek az élet problémáival a hátukon. Felnőtt főhősünk Johnny, egy rádiós riporter, aki az országot járja és gyerekeket interjúvol meg az élet nagy kérdéseiről. Édesanyjuk halálának évfordulóján felhívja a húgát, aki elmondja neki, hogy pár napra el kell utaznia és nincs kire hagynia kilencéves fiát, Jesse-t. Johnny azonban vállalja ezt a feladatot. A kezdetben csak egy-két napos felügyelet azonban hosszabbra nyúlik, és a két majdnem mindenben ellentétes szereplő összekovácsolódik, valamint tanulnak egymástól, ahogy az az ilyen filmekben lenni szokott.
Az élet megy tovább egy felnőtt és egy gyermek kapcsolatát mutatja be, és mesél magáról az életről, az annak mulandóságáról. Ehhez jó alap a két testvér kapcsolata, akik anyjuk haláluk óta eltávolodtak egymástól. A fiú azonban egy híd lesz kettejük között, és végre lehetőségük nyílik, hogy kimondják az eddig kimondatlan dolgokat.
Az alkotást nem egyszer megszakítja egy-egy visszaemlékezés, amelyek rövidek, mégis sokat mondóak. Ez a megoldás hozzájárul ahhoz, hogy felhívja a figyelmet arra a rendező, hogy az emlékekkel és azok őrzésével közelebb kerülhetünk egymáshoz. A filmek talán egyik legszebb pontja is erre hivatott rávilágítani. A kilencéves kisfiú az események előrehaladtával megjegyzi, hogy minden bizonnyal ő semmire sem fog emlékezni az együtt töltött időből, amire Johnny azt mondja: “Emlékeztetni foglak majd rá.” Az emlékezés képességének ez az illékonysága, az élet mulandósága központi elemei az alkotásnak, mindezeket pedig gyengéden és finom tálalja.
wTalán sokaknak nem fog tetszeni a fekete-fehér megoldás a képi világ ábrázolására, pedig pont ezért válik még szebbé ez a film. Ebben a módszerben is benne van a mulandóság érzése, ami mégis rejt magában bájt.
És, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, azok a színészek alakításai. Olyan kapcsolatokat kellett eljátszaniuk, amelyek jó eséllyel való életükben is jelen vannak, még, akkor is, ha más formában. Áttudták élni karaktereik érzéseit, problémáit, és mindezt úgy, hogy játékuk és a film nem válik giccsessé.
