Ahol spontán jó volt minden (Galéria)

Van egy jó csapatunk – többnyire azokból áll, akikkel együtt szereztünk nappalin bányamérnöki diplomát –, s évről évre összejön a társaság szilveszterkor. Házibulikat jelent ez az országban mindenfelé, de toronymagasan az vitte eddig a prímet, amikor Pécsett találkoztunk, s nem volt szervezett program, egyszerűen csak lementünk este a belvárosba. A Kiscsillag játszott éppen a Széchenyi téren, s bár cudar hideg volt, a jókedv, és a kedvcsináló nedűk egyre fokozták a hangulatot. Vadidegenekkel barátkoztunk a Szentháromság szobor tövében, folyt a pezsgő, szólt a zene, majd éjfél után felsétáltunk a Havihegyi templomhoz, mert onnan a város összes tűzijátékát tökéletesen lehet látni (voltak is fönt már addigra vagy kétszázan).

 Aztán vissza a Széchenyi térre, újabb és újabb pezsgős csoportokkal összebarátkozva. A zene pedig szólt hajnalig, a hideg is elillant ebben a kitűnő hangulatban. Nem kellett új társasjáték, vagy a tévén, neten barangolni megfelelő zenéért a tánchoz, itt együtt volt minden, amitől szilveszter a szilveszter. Sőt, beszivárgott a megszokott örömokozó dolgok közé jó néhány spotán újdonság is.

Azóta is az az üdvözlés fogad, ha a miskolci, a tatabányai barátaimmal összejövök, hogy: „Ha Pécs, akkor szilveszter, Széchenyi tér, Kiscsillag és még több csillag a tűzijátékokon a Havihegyi templom mellől”. Nem kapacitálok rá igazából senkit, de azért egyszer mindenképp muszáj ezt kipróbálni. Viszont másnap reggel ajánlatos elkerülni a Széchenyi teret, mert akkor itt bokáig járni a pezsgősüvegekben.