Hagyják pusztulni az elnémult Angster-emlékművet Pécsen

A beruházás eredménye egy innovatív megoldás lett, a zenei és interjúrészleteket lejátszó orgona és a körülötte kialakított ülőalkalmatosságok hamar népszerűvé váltak, turisták és helyiek mellett kisgyermekes családok is előszeretettel látogatták. A bökkenő a helyzetben csupán az, hogy az emlékmű már jó ideje megnémult, úgy tűnik, meghibásodott az elektronikai rendszer és a hanganyagot lejátszó program.

Az emlékmű átadásakor a tervező, Bérczi Zsófia, a 2012-Ben elhunyt Angster József unokája még reményét fejezte ki egy jövőbeni állandó pécsi Angster-kiállítás megvalósítását illetően is, de nemhogy ez nem valósult meg, hanem már az emlékmű sem szól.

Az egykor a Mária utcában működő orgona és harmóniumgyár nyolc évtized alatt 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített. A pécsi székesegyházban, a dzsámiban és a zsinagógában is Angster-orgona található, de a világhírű orgonaépítő család emlékét a szóban forgó emlékművön kívül egy utca elnevezése, illetve a Mária utcában 1989-ben állított emléktábla őrzi csupán azóta is.

A zenét lejátszó, orgonasípokat mintázó emlékmű karbantartását eleinte az emlékmű tervezői Budapestről Pécsre ingázva végezték, az utóbbi években azonban, a járvány időszakában sem került erre sor.

Az elnémult orgonát illetően megkerestük a Biokom Nkft.-t, akik a felelősséget a Civil Közösségek Házában működő civil szervezetre hárították, mondván, az emlékmű „karbantartása, javítása a haszonbérlő Nevelők Háza Egyesülethez tartozik”.

Az egyesület azonban azt hangsúlyozta, az emlékmű a város tulajdona, a pályázatot a város nyerte el, s helyezte az emlékművet egy városi területre, amelynek fenntartása komoly költségekkel jár.

Az egyesület civil szervezetként nem győzi a karbantartással járó költségeket, bár a Nyugati Várfalsétány néven ismert közterületet 2011 óta kezeli, a fenntartáshoz nem kap önkormányzati támogatást.

Ennek okáról, illetve az emlékművet illető, jövőbeni karbantartási támogatás lehetőségeiről megkérdeztük a pécsi önkormányzatot is, kérdéseinkre azonban – eddig még – nem kaptunk választ.

Pedig talán nem elrugaszkodott feltételezés, miszerint az Angsterek világszínvonalú munkássága előtt tisztelgő, a pécsi és magyarországi kulturális örökség fontos részét bemutató emlékmű sorsát jelentőségéből kifolyólag az annak otthont adó város is szívén kellene, hogy viselje. Ha már az olyan munkálatokra, mint a közterületek, köztük a forgalmas belvárosi utcák gaztalanítására láthatóan nincs elég figyelem és erőfeszítés szentelve – ahogy ez visszatérő témaként a Dunántúli Naplóban és az olvasói levelekben is gyakran felmerül –, egy ilyen történelmi jelentőségű emlék méltó működése bizonyára több figyelmet érdemelne.

- Az emlékművet átadtuk a városnak, vagyis a BIOKOM-nak, nem mi vagyunk az emlékmű karbantartói. Ha a város megkeresne, felkérne minket, megcsinálnánk a javítást. A Civil Közösségek Házával egyeztetünk, és ők szeretnének gyűjtést rendezni a költségeinkre. Mindenben támogatnak minket. Mi is nagyon szeretnénk, ha ismét működne az emlékmű. Remélhetőleg jövő tavaszra sikerül életre kelteni a hanglejátszást és a világítást -- tette hozzá a tervező, Angster-unoka, Bérczi Zsófia.